Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

bott határidőre teljesítette, következésként kizáró tényező csak a konkrét munkavégzéssel, a gazdálkodó szerv egészének vagy adott részének terv­teljesítésével függhet össze. A Legfelsőbb Bíróság állandóan követett ítélkezési gyakorlata szerint a munkaviszony megszüntetése a prémiumra való jogosultságot annyiban érintheti, amennyiben az olyan időpontban történt, amikor a dolgozó a ki­tűzött prémiumfeladat végrehajtásához még hozzá sem fogott, annak teljesí­téséhez nem járult hozzá. Ez esetben sem a munkaviszonyának megszünte­tése miatt szűnik meg a dolgozó prémiumra való jogosultsága, hanem azért, mert a prémiumfeladatot nem teljesítette. A jogszabály a prémium kifize­tésének feltételeként nem írja elő, hogy a dolgozó arra csak akkor jogosult, ha a munkaviszonya a kifizetés napjáig fennáll. Ilyen feltétel kikötésére le­hetőséget sem biztosít. Törvénysértő tehát a termelőszövetkezet prémiumszabályzatának az a rendelkezése, amely szerint az év közben eltávozott vezetők prémiumfelté­telét nem lehet értékelni és részükre nem fizethető prémium. A munkaügyi bíróság e kizáró feltétel jogszerűtlenségét nem észlelte, jóllehet következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy ha belső szabályzat a jogszabályi rendel­kezésektől eltér, a bíróságnak a jogszabály rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni. Miután az alperes belső szabályzatának hivatkozott rendelkezése törvénysértő, ezért a felperesi igényt az általános szabályok alapján kellett volna elbírálni. A munkaügyi bíróság téves jogi álláspontjánál fogva nem folytatott le bizonyítást, hogy a felperes a kitűzött célprémium-feltételeket teljesítette-e. A kifejtettekből következik, hogy a jogerős ítélet törvénysértő. Ezért azt a Legfelsőbb Bíróság — a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján — hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozata­lára utasította. (M. törv. I. 10 314/1978. sz.) 162. A nyereségjutalom a vállalati nyereség alakulására jelentős befo­lyással járó eredmény elérése esetén a részesedési alapból adott jutalom. A nyereségjutalom jutalomjellegéből következik, hogy arra a dolgozó nem szerez alanyi jogosultságot [7/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 23. § (2) be­kezdése]. A felperes 1974 júliusától 1975. április hó végéig az alperesnél üzemgazdasági osztályvezetői munkakörben dolgozott, munkaviszonya áthe­lyezéssel szűnt meg. A felperes munkaügyi vitát kezdeményezett, mert az alperes az 1975. évre időarányosan járó nyereségjutalmát nem fizette ki. A munkaügyi döntőbi­zottság határozatával a felperes panaszát elutasította a módosított 9/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 1. §-ának (3) bekezdése alapján, mert a nyere­ségjutalom kifizetése mérlegelési körbe tartozik. A felperes keresete alapján eljárt munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a keresetnek helyt adott, amit az írásba foglalt ítélet akként tartalmaz, hogy a munkaügyi bíróság a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatja és az alperest nyereségjutalom kifizetésére kötelezi, de ennek összegét nem határozta meg. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint a kollek­tív szerződésben a nyereség jutalomra jogosító munkakörök között szerepel a felperes munkaköre is, így a felperes alanyi jogosultságot szerzett a juta­lomra. 262

Next

/
Oldalképek
Tartalom