Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

mú együttes rendelet VI. számú melléklete a 2351—2355 kulcsszámú 1. jelű munkakörbe történő besorolás feltételéül az előzőekben említett rendeletben szabályozott képzés során szerzett szakasszisztensi képesítést szabja meg. Minthogy ilyen képesítéssel a felperes nem rendelkezik, az 1. jelű munkakörbe sorolására azon a címen, hogy szakasszisztensi szakképesítést szerzett, nincs lehetőség. Besorolással kapcsolatos munkaügyi vitában a vitát eldöntő szerv jogosult annak vizsgálatába bocsátkozni, hogy a dolgozó rendelkezik-e az általa megjelölt munkakörbe sorolás valamennyi feltételével. Az adott esetben a felperes által megjelölt munkakörbe sorolás vagylagosan megjelölt egyik feltétele az, hogy a dolgozó által megszerzett egészségügyi szakképesítés a munkaköre ellátásához hasznos. A munkaügyi bíróság tehát helytállóan vonta a vizsgálódási körébe annak eldöntését, hogy az üzemorvosi asszisztens munkakört ellátó felperes hasznosíthatja-e a munkakörének ellátásánál a műtős-asszisztensi képzés során szerzett ismereteket. A munkaügyi döntőbizottság az eljárása során kihallgatta az alperes kinevezési jogkörrel rendelkező dolgozóját, az egészségügyi szolgálat vezető főorvosát, aki a vallomásában előadta, hogy a felperes munkahelyén sebészeti szakrendelés nincs ugyan, a műtősi képzettségét azonban az üzemi baleseti sérültek ellátásánál hasznosíthatja. A munkaügyi bíróság tehát saját ismeretei és a per anyaga alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes műtősi szakképesítése hasznos a munkaköre ellátásához. Ekként pedig a felperes esetében fennáll a 2351—2355 kulcsszámú 1. jelű munkakörbe sorolás vagylagosan meghatározott az a feltétele, hogy a dolgozó a meglevő középfokú szakképzettségén felül további olyan középfokú szakképesítéssel rendelkezik, amely a munkaköre ellátásához hasznos. A munkaügyi bíróság ítéleti döntése tehát helytálló. (M. törv. 1.10 301/1978. sz.) 153. A függetlenített polgári védelmi törzsparancsnok munkaköre nem ügyintézői, hanem vezetői munkakör, ezért a műszaki, forgalmi, áruforgalmi, gazdasági vezető II. kategóriába kell besorolni [14/1977. (III. 21.) MÉM sz. rendelet 1. sz. melléklete, MÉM Tájékoztató, MÉM Ért. 1977. évi 16. sz.]. Az alperes áthelyezés folytán 1977 áprilisa óta a felperes I. számú gyárának függetlenített polgári védelmi törzsparancsnoka. A felperes vállalatnak öt gyára van. Az I. számú gyár az „A", míg a többi „B", illetve a „D" kategóriába tartozik. Az alperes — a gyári osztályvezetőkhöz hasonlóan — a gyár igazgatójának közvetlen beosztottja. A vállalati dolgozók alapbérének a megállapítására a 16/1976. (XII. 11.) MüM számú rendelet végrehajtására kiadott 14/1977. (III. 21.) MÉM számú rendelet, valamint a kollektív szerződés szabályai alapján 1977 nyarán került sor. A felperes Személyzeti és Oktatási Főosztályának a vezetője 1977 augusztusában arról értesítette az alperest, hogy besorolását a már hivatkozott jogszabályok alapján felülvizsgálta és ennek eredményeként, mint az I. számú gyár polgári védelmi törzsparancsnokát 1977. július 1-i hatállyal a C/IV/1. bérkategóriába sorolta be, és havi alapbérét 3200 forintban állapította meg. Az alperes ezt a besorolást sérelmesnek tartotta, ezért a felperes Személyzeti és Oktatási Főosztályához fordult azzal a kéréssel, hogy a besorolását 248