Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A 7/1971. (IV. 1.) MüM sz. rendelet 5. számú mellékletében foglalt bértáblázat szerint húsz év feletti gyakorlati idő esetén az alkalmazottat az 5. bércsoportba kell besorolni, s ekként a bércsoportba sorolás tekintetében — a felperes húsz éven felüli szakmai gyakorlati'idejére tekintettel — érdemben helyes a munkaügyi bíróság döntése. A kifejtettek szerint a felperest a (C) munkaköri csoport I. képesítési fokozatának 5. bércsoportjába való besorolás illeti meg. A besorolásának megfelelő bértétel 2200—3300 Ft, s minthogy az alperes igazgatója e bértételen belül állapította meg a felperes alapbérét, törvénysértő a munkaügyi bíróság ítélete abban a részében is, amelyben az alapbérét a reá irányadó bértétel alsó határánál magasabb összegben állapította meg, s a különbözet megfizetésére kötelezte az alperest. A bértételen belül való besorolás ugyanis kizárólag a vállalat hatáskörébe tartozik, s a vállalat igazgatója mérlegelési jogkörében dönti el, hogy a reá irányadó bértételen belül milyen összegben állapítja meg a dolgozó alapbérét. Ebből következik, hogy besorolással kapcsolatban a bérkülönbözet megfizetésében marasztaló ítélet meghozatalának csak abban az esetben van helye, ha a dolgozó a reá irányadó bértétel alsó határának megfelelő összegű munkabért sem kapta meg, — az adott esetben azonban ez a feltétel nem áll fenn. A felperes a keresetében csak a II. képesítési fokozat 5. bércsoportjába való besorolását kérte. A munkaügyi bíróság ítélete azért is törvénysértő, mert a kereseti kérelmen túlterjeszkedett, amikor nemcsak a besorolás kérdésében döntött, hanem az alapbér összegét is meghatározta, s az előző besorolás kezdő időpontjára visszamenő hatállyal bérkülönbözet megfizetésében is marasztalta az alperest. A kereseti kérelem a Pp. 215. §-a értelmében a bíróságot köti, a döntésében azon túl nem terjedhet, s ennélfogva a munkaügyi bíróság erre irányuló kereseti kérelem hiányában az előzőekben megjelölt kérdésekben nem változtathatta volna meg az alperes besorolási értesítését és nem hozhatott volna marasztaló ítéletet. A bíróság, ha úgy látja, hogy a fél által előterjesztett kereseti kérelem nem meríti ki az őt megillető jogokat, a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles a felet a szükséges tájékoztatással ellátni, és ennek körében a keresetmódosítás lehetőségére a figyelmét felhívni. Ha azonban ilyen figyelmeztetés nem történt, vagy a felperes a figyelmeztetés ellenére sem módosítja a keresetét, a bíróságnak az előterjesztett kereseti kérelem korlátaira tekintettel kell meghoznia a döntését. (M. törv. I. 10 568/1975. sz., BH 1976/1. szám 39.) 146. Az egyes bértételeken belüli besorolás a munkáltató kizárólagos hatáskörébe tartozik és nem tárgya munkaügyi vitának [9/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 1. § (3) bekezdése, 43. § (2) bekezdés a) pontja]. A felperes 1975 augusztusáig a községi tanács alkalmazásában állt, mint a művelődési otthon igazgatója. Az alperes nevelőtanári állást hirdetett, amelyre a felperes pályázatot nyújtott be. Az alperes elfogadta a felperes pályázatát, majd korábbi munkahelyéről kérte a felperes áthelyezését. Az áthelyezéshez a felperes munkáltatója hozzájárult. Az alperes a pályázat elnyeréséről tájékoztatta ugyan a felperest, az áthelyezéssel kapcsolatos levelet azonban nem küldte meg a részére. Az áthelyezés 1975 augusztusában megtörtént. 235