Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

alapján milyen besorolás illeti meg. A munkaügyi vitában hozott határozat azonban természetesen nem mentesíti a dolgozó alkalmazása, illetve beso­rolása ügyében eljáró személyt a túllépéssel járó esetleges következmények alól. (MK 84. számú állásfoglalás.) 144. I. A dolgozó besorolására vonatkozóan a jogszabály és a kollektív szerződés rendelkezése kötelező erejűek, e rendelkezésektől a vállalat mél­tányosságból csak akkor térhet el, ha az eltérést jogszabály kifejezetten elő­írja [7/1971. (IV. 1.) MüM sz. r. 6. § (6) bek.]. II. A bíróságnak az ítéletben valamennyi kereseti kérelem felől döntenie kell [Pp. 213. §(1) bek.]. III. A vállalat üzemegysége nem jogi személy, jogképessége nincs, a per­ben fél nem lehet [Ptk. 28. § (2) bek., 31. §(1) bek., Pp. 48. §]. A felperes művezetőként áll az alperes vállalat egyik üzemegységénél munkaviszonyban. Az alperes az értesítésével a felperest 1974. április 1-i hatállyal a 7/1971. (IV. 1.) MüM sz. rendelet 4. számú mellékletében meg­határozott termelés- és forgalomirányítók V. kategóriájába sorolta be. Az addigi besorolása szerinti IV. kategóriából azért sorolta át, mert a felperes a IV. kategóriára előírt feltételekkel nem rendelkezik, sem érettségije, sem felsőfokú szakmai vizsgája nincs. Korábbi illetményét, mivel az új besorolás szerinti kategóriának megfelelő bértétel felső határát meghaladta, személyi fizetésként meghagyta. A besorolási értesítés ellen a felperes a vállalat munkaügyi döntőbizott­ságához fordult, amely a panaszát elutasította. A döntőbizottság határozata ellen a felperes keresetet nyújtott be a mun­kaügyi bírósághoz, és kérte a termelés- és forgalomirányítók IV. kategóriá­jába való visszasorolását, továbbá munkabérének 1974. április 1. napjáig visszamenő hatállyal a művezetőtársainak adott béremelés átlagösszegével való felemelését. A munkaügyi bíróság a döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a felperest visszasorolta a termelés- és forgalomirányítók IV. kategóriájába. Az ítéletének indokai szerint méltánytalan volt a munkáltatónak az az in­tézkedése, amellyel a nyugdíjazás előtt álló felperest alacsonyabb bérkate­góriába sorolta be. A felperes munkaköre nem változott, életkorára tekin­tettel pedig sem felsőfokú szakmunkásvizsgára, sem érettségi letételére nem kötelezhető. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkások és alkalmazottak alapbérének megállapításáról szóló 7/1971. (IV. 1.) MüM sz. rendelet 4. számú melléklete tartalmazza a magasabb vezető állású dolgozók besorolási feltételeit. Eszerint a termelés- és forgalomirányí­tók IV. kategóriájába kell besorolni a legalább középfokú képesítéssel ren­delkező művezetőket, valamint az ezekkel egyenértékű munkaköröket to­vábbá — meghatározott ideig — a magasabb képesítéssel rendelkező kezdő művezetőket. Az alperes vállalat 1971—1975. évi kollektív szerződése e jog­szabályi rendelkezésekkel összhangban szabályozta az egyes munkakörök kategóriába sorolását és rendelkezett úgy, hogy a művezetőt abban az eset­ben kell a IV. kategóriába sorolni, ha a munkakör betöltéséhez szakképesí­tést nyújtó technikusi oklevéllel vagy szakérettségivel vagy pedig műszaki munkakörben érettségivel és szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezik. Minthogy a felperesnek csupán szakmunkás-bizonyítványa van, ez egyma­232

Next

/
Oldalképek
Tartalom