Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A Pp. 3. §-ának az igazság érvényesülésének biztosítását szolgáló szabálya szerint a munkaügyi perben eljáró bíróságnak az igazság alapján kell a jogvita eldöntését biztosítania. Ennek megfelelően az igazság kiderítésére kell törekednie és a szükséges bizonyítást a Pp. 164. §-ának (2) bekezdése alapján hivatalból is el kell rendelnie. A Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében ugyanis az igazságszolgáltatás alapvető feladatából, céljából (Pp. 1. §) következően a bíróság nem elégedhet meg az ügyek formális elintézésével, hanem — a bizonyítási teher alakulásától függetlenül — hivatalból is törekednie kell a valóságos tényállás, az igazság feltárására és az igazság érvényesülésének a biztosítására. A munkaügyi bíróság az adott ügyben nem derítette fel a jogvita érdemi elbírálása szempontjából lényeges tényállást. A személyesen eljárt felperes a felülvizsgálati kérelmében az 1977. június 10-től fennálló keresőképtelenséget okozó betegségére, a keresetlevelében pedig már csökkent munkaképességére is kifejezetten hivatkozott. Erre tekintettel a munkaügyi bíróságnak tisztáznia kellett volna — szükség esetén igazságügyi orvosszakértői vélemény beszerzése útján — azt a kérdést, hogy a felperes a felmondás közlésének időpontjában valóban keresőképtelenséget okozó megbetegedésben szenvedett-e. Ebből a szempontból nem a táppénzes állománynak, hanem a tényleges keresőképtelenségnek van jelentősége. Nemleges esetben a bizonyítást annak tisztázására kellett volna kiterjesztenie, hogy az 1/1967. (XI. 22.) MüM— EüM—PM számú együttes rendelet 10. §-ában foglalt szabályozás hatálya a felmondás közlésekor a felperesre — éspedig szükség esetén ugyancsak igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján megállapíthatóan — kiterjedt-e? Minthogy a döntéshez szükséges tények — a bizonyítási eljárás hiányosságai folytán — az iratok alapján nem voltak megállapíthatók, a Legfelsőbb Bíróság a megalapozatlannak bizonyult jogerős ítéletet — a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján — hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot a kifejtetteknek megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 046/1978. sz.) 118. Felmondási korlátozások esetén is meg lehet szüntetni a dolgozó munkaviszonyát, de ehhez olyan súlyos ok szükséges, amely mellett a vállalatra nehezedő teher miatt a munkaviszony további fenntartása tarthatatlanná válna (MK 10. sz. állásfoglalás). A felperes, mint főelektrikus, bedolgozó csoportvezetői beosztásban dolgozott, munkakörébe tartozott a trafóházban szolgálatot teljesítő elektrikusok és kisegítők munkájának irányítása. Az alperes 1977 márciusában határozatával a felperes munkaviszonyát 51 nap felmondási idővel felmondással megszüntette. Felmondási okoknak a következőket jelölte meg: Az elmúlt évek során többször előfordult, hogy a beosztott dolgozók panasszal éltek a társadalmi és gazdasági szerveknél a felperes részéről tanúsított ötletszerű műszakbeosztások és a sorozatos fenyegetések miatt. Ennek során különösen a nődolgozók részéről hangzottak el indokolt panaszok. A bejelentések kivizsgálása után a vállalat a panaszokat alaposnak találta és ennek eredményeként a felperest 1975 májusában nevelő célzatú írásbeli 192