Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A peradatok alapján megállapítható, hogy az első felmondási ok valós, míg a felperes másik cselekményének időpontja elírási hiba folytán tévesen került a felmondásba. A helyes időpont ugyanis 1977. március 1. lett volna. Ez utóbbi kérdésnek azonban nincs ügydöntő jelentősége, mert az adott esetben az ittas állapotban történt munkavégzés egymagában is elegendő alapot adott a felperes munkaviszonyának a vállalat részéről történő egyoldalú megszüntetésére. A munkáltató ellenőrzési kötelezettsége körében és a munkafegyelem megszilárdítása érdekében vezette be a szondás ellenőrzést. Ennek során 1978. február 15-én este megállapították, hogy a felperes ittas, alkoholfogyasztása 0,8 ezrelék véralkohol tartalomnak felelt meg. A felperes magasnyomású olajtüzelésű hőközpont felügyeletével és kezelésével volt megbízva, ahol a legkisebb figyelmetlenség, vagy mulasztás is súlyos következményekkel járhat. Ebben a helyzetben a munkáltató jogszerűen alkalmazta a felmondást, mert a munkahelyén ittas felperes munkájára az adott munkahelyen nincs szükség. Ezért a munkaidőben történő italozás ellen fellépő munkáltató rendeltetésszerűen gyakorolta a felmondásra irányuló jogát. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes álláspontja tehát nem helytálló. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság jogerős ítéletét — a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján — hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (M. törv. II. 10 326/1978. sz.) b) Felmondási korlátozások és tilalmak 107. A vállalat a keresőképtelenné vált beteg dolgozónak a munkaviszonyát az Mt. V. 26. §-ának b) pontjában megállapított határidő alatt felmondással akkor sem szüntetheti meg, ha a dolgozót táppénz a keresőképtelenségének egész tartamára nem illeti meg. Az Mt. 26. §-ának (4) bekezdése értelmében a vállalat a jogszabályban meghatározott ideig nem mondhat fel — többek között — a keresőképtelenné vált beteg dolgozónak. E felmondási tilalom közelebbi részleteit az Mt. V. 26. §-ának b) pontja olyként állapítja meg, hogy a vállalat nem szüntetheti meg a felmondással a munkaviszonyt a meghatározott időtartam és az azt követő tizenöt nap alatt keresőképtelenséggel járó betegség, legfeljebb azonban a keresőképtelenség első napjától számított egy év, gümőkóros megbetegedés esetén két év alatt. E rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy a keresőképtelenné vált beteg dolgozó javára szóló felmondási tilalom egyértelműen fennáll akkor, ha a dolgozó az említett egy, illetőleg két évig táppénzre jogosult. A gyakorlatban azonban vitás volt, hogy a keresőképtelenné vált beteg dolgozó esetében ez a felmondási tilalom fennáll-e akkor is, ha a keresőképtelenségének egész tartama alatt a jogszabály rendelkezése alapján táppénzben nem részesülhet. Az Mt. 26. §-ának (4) bekezdéséből, az Mt. V. 26. §-ának b) pontjában foglalt rendelkezésből megállapítható, hogy a jogalkotó a keresőképtelenné vált dolgozó javára szóló felmondási tilalmat nem kötötte ahhoz a feltételhez, hogy az egy év, illetőleg gümőkóros megbetegedés esetén két év alatt mindvégig táppénzben is részesüljön. Ebből viszont következik, hogy ha a dolgozó — a szükséges előfeltételek hiányában (pl. szükséges tartalmú munka181