Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

figyelembe vette, hogy a felperes munkájával szemben addig nem merült fel kifogás, a termék árát pedig a vásárló részére megtérítette. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy az Mt. 28. §-a a határozott időre szóló munkaviszony megszüntetéséhez olyan súlyú magatartást, vagy több kötelezettségszegést kíván meg, amely, vagy amelyek a dolgozó alkalmatlanságára, nem megfelelő munkavégzésére utalnak. Ha egyetlen és bármely csekély súlyú mulasztás is elegendő lenne a határozott idejű munkaviszony vállalati felmondáshoz, elenyészne az a különbség, amely a határozatlan és a meghatározott időre létesített munkaviszony felmondással történő megszüntethetősége között fennáll. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az Mt. 2. §-ának (1) bekezdése szerint a törvény rendelkezéseit a társadalmi és az egyéni érdekek összhangjának biztosításával kell alkalmazni, a jogokat társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni. A rendeltetésszerű joggyakorlás kívánalmával ellentétes volna, hogy az alperes akkor használja fel a felperessel szemben a szabálysértési felelősségre vonás tényét, amikor a felperes által korábban vezetett boltját már sikerült személyzettel ellátnia. Amikor a bolt üzemeltetését csak a felperes munkaviszonyának — felmondás kilátásba helyezése mellett történő — módosításával tudta biztosítani, részére a szakképesítés alól felmentést is kért. A kedvező körülmények mellett a bírságolás tényének fél évvel későbbi felhasználása nem felel meg a rendeltetésszerű joggyakorlásnak. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az alperes nem tartotta alkalmatlannak a felperest a kereskedelmi tevékenységre, hiszen különben nem ajánlotta volna fel az eladói munkakört a részére. Mindebből az következik, hogy a bírságolás a felperes esetében — egymagában — akkor sem alapozná meg a felmondást, ha munkaviszonya határozatlan idejű lenne. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet — az alaposnak bizonyult törvényességi óvás folytán — hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot a tényállás további tisztázása érdekében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése.] (M. törv. II. 10 083/1978. sz.) 105. Ha a vállalat a felmondásra irányuló jogát rendeltetésszerűen gyakorolta és a munkaviszony megszüntetésének szükségességét elfogadhatóan megokolta, nincs helye a felmondás hatálytalanításának (Mt. 29. §). Az alperes alkalmazottja a felperesnek, kútkezelői munkakört töltött be egy töltőállomáson. A felperes 1977 novemberében a dolgozó munkaviszonyát felmondással megszüntette. Felmondási okként a következőket jelölte meg: 1977 októberében egy tankautó az alperes által kezelt töltőállomásra 98-as extrabenzint szállított. Az árut az alperes átvette, „az áttárolási jegyet nem nézte meg, mintát sem vett a szállítmányból, tehát nem győződött meg arról, hogy milyen árut hozott a gépkocsi. Ezt követően a lefejtő akna helyét ő mutatta meg a gépkocsivezetőnek és adott engedélyt a lefejtésre, mint utólag kiderült tévesen, mivel a gázolajos lefejtő aknára csatlakoztatta a 98-as benzinszállítmányt. Amikor már 4240 1 98-as benzin belefolyt a gázolajos tartályba, ezután nézte csak meg az áttárolási jegyet és vette észre, hogy árukeveredés történt. A keveredett árut ki kellett szívatni és a péti 178