Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A felperes azonban — a rendészet vezetőjével megromlott viszonyra hivatkozva — nem volt hajlandó munkakörében tovább dolgozni, hanem a rendészeti vezető intézkedését munkáltatói felmondásnak tekintette, ragaszkodott munkaviszonya megszüntetéséhez és ezzel összefüggésben felmondási illetmény kifizetéséhez. A munkaviszonynak most már a felperes által kezdeményezett megszüntetéséhez az alperes hozzájárult. Ebből viszont következik, hogy a felek munkaviszonya az Mt. 25. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel közös megegyezéssel szűnt meg. Következik továbbá, hogy a felperes nem tarthat megalapozottan igényt felmondási illetmény kifizetésére. Tévedett mind a munkaügyi döntőbizottság, mind a munkaügyi bíróság, amikor az alperest felmondási illetmény megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság az ítéletének meghozatala során nemcsak anyagi, hanem eljárásjogi szabályt is sértett. A munkaügyi döntőbizottság 1976. szeptember 14. napján hirdette ki határozatát, másnap írásba foglalta. A kézbesítés időpontja az iratokból nem tűnik ki, a kihirdetés napja és a keresetlevél benyújtása (1977. február 2.) között eltelt négy és fél hónapra tekintettel azonban nem lehetett volna mellőzni annak vizsgálatát, hogy a felperes a Pp. 350. §-ának (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette-e elő keresetét, illetőleg ennek túllépése esetén mulasztását igazolással [Pp. 106. § (1) bek.] kimentette-e. Amennyiben a felperes a határidőt saját hibájából mulasztotta el, a munkaügyi bíróságnak a keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania, illetve a perindítás hatályának beállta következtében (Pp. 128. §) a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján meg kellett volna szüntetnie. (M. törv. II. 10 241/1977. sz., BH 1978/3. szám 139.) 100. A munkaviszonynak felmondással történő megszüntetése nem kifogásolható, ha a munkáltató a dolgozó helyett egy általa alkalmasabbnak talált dolgozót kíván alkalmazni. A felperes italmérőként létesített munkaviszonyt az alperessel. Munkahelye a pinceborozó volt. A szabadkasszás üzemelési egység D. J. üzletvezető, illetve T. A. üzletvezető-helyettes irányítása és az esetleges leltárhiányért fennálló teljes anyagi felelősség mellett működött. Minthogy az egység vezetésében változás következett be és az új üzletvezető, Sz. A. az italmérő munkakör betöltésére nem a felperest, hanem egy másik dolgozót választotta, az alperes elnöke a felperes munkaviszonyát 15 napos felmondási idő mellett a pinceborozó vezetésének és üzemeltetésének átszervezésére hivatkozva — felmondással megszüntette. A felperes a felmondással szemben — annak hatályon kívül helyezése végett — felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a szövetkezeti döntőbizottságnál, majd annak elutasító határozata ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Kereseti kérelme a döntőbizottsági határozat megváltoztatására és a felmondás hatályon kívül helyezésére irányult. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította ugyanis, hogy a felperessel szemben érvényesített felmondási ok valós és alapos volt, az alperes pedig a felmondási jogát társadalmi rendeltetésének megfelelően gyakorolta. Az ítélet ellen emelt kiegészített törvényességi óvás nem alapos. 169