Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

— az osztály állományába kerülése után magatartásával és tevékenységé­vel szembekerült mind az osztály ügyrendjével, mind pedig a vezetéssel. Sa­játosan értelmezte a munka- és feladatkörét, a hivatali függőségét és a ta­nácsi ügyrendben rögzítetteket, és azokkal szembekerülve, mint vezető a bi­zalmat elvesztette. Feladatának helytelen értelmezése folytán a munkája so­rán több ízben önkényesen járt el, így pl. 1973-ban a — műemlékegyüttes megvételéről kezdett el engedély nélküli tárgyalásokat, holott ebben az eset­ben a kisajátítás volt a helyes és törvényes eljárás. E helytelen eljárás kö­vetkeztében a község több lakójában nagyon rossz politikai hangulatot idé­zett elő. — 1975. évben a területrendezési tervvel kapcsolatban D. községben a községrendezési terv helyett, illetve terhére a téma pénzügyi fedezetének tisztázása nélkül, szabálytalanul általános iskolai építési tervezést engedé­lyezett. — Feladatának ellátásáról, illetve az azzal összefüggő kérdésekről az osz­tályvezetőt rendszertelenül tájékoztatta, és e magatartásán akkor sem vál­toztatott, amikor erre vonatkozó figyelmeztetésben részesült. Munkafegyel­met sértő magatartása miatt — igazolatlan távolléte 1975 júniusában — fe­gyelmi büntetésben részesült. A határozat összefoglalóan megállapítja, hogy az alperes nem fogadja el a hivatali függőségből fakadó kötelezettségeket, a megyei főépítészi feltételrendszerhez nem tud alkalmazkodni, így a munká­jába vetett bizalom megrendült. Az alperes panaszában a felmondás hatályon kívül helyezését kérte. Tagadta a felmondási okok valós voltát, illetőleg ezeknek az okoknak fel­mondási indokolásként történő figyelembe vételével nem értett egyet. A felperesnél működő munkaügyi döntőbizottság határozatával a panasz­nak helyt adott, és a felmondást hatálytalanította, megállapítva, hogy a fel­mondási okok valótlanok. A felperes keresetében a munkaügyi döntőbizottság határozatának meg­változtatását, az általa kiadott felmondás hatályban tartását és egyben annak megállapítását is kérte, hogy az alperes politikailag alkalmatlan. A felperes már a tárgyalási szakban hozott újabb határozatával a korábbi felmondásban megjelölt okokat a következőkkel egészítette ki: „Főépítészi munkakörének betöltésére való alkalmatlanságát indokolja az is, hogy nem felel meg a vezetőkkel szemben támasztott politikai követel­ményeknek, így — nem rendelkezik a vezetőktől megkívánt elméleti-politikai végzettség­gel és nem vett részt rendszeresen politikai továbbképzésben; — a párt és a kormány politikáját nem ismeri a vezetőktől kívánt rész­letességgel, nem tanúsít kellő érdeklődést a politikai kérdések iránt; — intézkedéseinek politikai-társadalmi hatását, következményeit nem vette mindenkor figyelembe; — az állami fegyelem és a szocialista demokrácia részét képező munka­helyi demokrácia követelményeit nem érvényesítette, mert a munkahelyi demokrácia feltételezi a vezető és beosztott között a kölcsönös megbecsülést és folyamatos együttműködést." A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a munkaügyi döntőbizottság ha­tározatát megváltoztatta és a felperes felmondását hatályában fenntartotta. Indokolásában megállapította, hogy az „alapfelmondásban felhozott indokok valótlanok, illetve azok alapján a munkaviszony megszüntetésére jogszabá­159

Next

/
Oldalképek
Tartalom