Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

munkaidőre vonatkozó munkaköri leírást. Másnap a felperes azt azzal adta vissza, hogy a leltárfelelősség megállapításával nem ért egyet, ezért a munkaköri leírást nem írja alá. A felperes munkaviszonyát az alperes az 1976. szeptember 15-én kelt intézkedésével 1976. október hó 1. napjára felmondással megszüntette. Az 1976. október 1-én kelt értesítésében a felmondást úgy módosította, hogy a felperes munkaviszonyban töltött utolsó napját 1976. október 20-ban jelölte meg. A módosítás azért vált szükségessé, mert az alperes időközben megállapította, hogy a felperes 19 év munkaviszonyban töltött idővel rendelkezik, s így négy hét felmondási idő illeti meg. A felmondás indokolásában megállapítható, hogy a felperes „a részfoglalkozásból (5 órás) főfoglalkozású munkaviszonnyá átszervezett tálalókonyhai feladatokat csak részben kívánta ellátni, a munkaköri leírást nem fogadta el, s egyoldalú feltételeket szabott további munkájának ellátásával kapcsolatban. Nem vállalta a társadalmi tulajdon védelmét biztosító és a leltárban szereplő felszerelési tárgyak elszámolási, illetve anyagi felelősségét." Az alperes az indokolásban kitért arra is, hogy az intézet munkaerő helyzete az étkeztetéssel kapcsolatos feladatok ellátására több dolgozó foglalkoztatását nem teszi lehetővé. A felperes a felmondó intézkedés ellen panaszt nyújtott be az alperesnél működő munkaügyi döntőbizottsághoz, amely azt határozatával elutasította. A határozat indokolásának lényege szerint a felperes a szombati napokon esedékes nagytakarítást és a konyhai leltárfelelősséget nem vállalta, a munkaköri leírás aláírását pedig megtagadta. Figyelembe vett a munkaügyi döntőbizottság egy az iratokhoz csatolt feljegyzést is, amelyből kitűnik, hogy a felperes az alperes gazdasági vezetőjével és munkatársaival szemben meg nem engedhető magatartást tanúsított és ezzel a magatartásával is a felmondás megalapozottságát támasztotta alá. A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság a keresetet jogerős ítéletével elutasította. ítéletének indokolása szerint a munkaviszony az Mt. 26. §-ának (1) bekezdésének értelmében felmondással megszüntethető. A vállalatnak a felmondást írásban kell közölnie és abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Miután az alperes felmondó intézkedése e követelményeknek megfelelt, a munkaügyi bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felmondás jogszerű volt. Kifejtette a munkaügyi bíróság, hogy a vállalat feladatainak végrehajtása érdekében meghatározza azt a munkavégzést, amelyet a dolgozótól elvár és amit a dolgozó gondosan végrehajtani köteles. Amennyiben a felek egymás feltételeivel nincsenek megelégedve, bármelyikük élhet felmondási jogával. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az alperes felmondó intézkedésének indokolása a következő pontokban foglalható össze: — a felperes a tálaló konyhai feladatokat csak részben kívánta ellátni, — a munkaköri leírást nem fogadta el, — egyoldalú feltételeket szabott további munkájának ellátásával kapcsolatban, — nem vállalta a felszerelési tárgyak elszámolási, illetve anyagi felelősségét. 157