Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

mondást egy határozott figyelmeztetés ... ebben az esetben nem lett volna olyan színezete a dolognak, hogy »átszervezés«-sel kellett felmondanunk." Ezek az adatok az ellentmondások aggálytalan feloldása nélkül nem nyújtanak elegendő alapot annak megállapítására, hogy a munkáltató a felperes munkájának szükségtelenné válását elfogadható módon okolta meg. Ehhez további bizonyítás szükséges, amelynek során tisztázni kell, hogy a felmondás indokaként felhozott átszervezés megvalósult-e és milyen időpontban, illetőleg az új szervezet ténylegesen működik-e. Azt kell tehát vizsgálni, hogy az átszervezés csupán formális ürügye vagy pedig valós oka volt az alperes munkaviszonya felmondásának. Ugyanakkor a felperesnek módot kell adni, hogy bizonyíthassa: az alperes joggyakorlása a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányult, más szóval az adott ügyben joggal való visszaélés történt, amit az Mt. 2. §-ának (1) bekezdése tilt. A munkaügyi bíróság csak a tények teljes ismeretében kerülhet abba a helyzetbe, hogy a perbe vitt jogkérdésben a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozhasson. (M. törv. II. 10 241/1976. sz., BH 1977/6. szám 248.) 92. A felmondás okát úgy kell megjelölni, hogy abból a dolgozó egyértelműen megtudja: miért nem tartanak, igényt a munkájára. Az okok közhelyszerű, általános megállapításokat tartalmazó meghatározása e követelménynek nem felel meg. A felmondás okainak összefoglaló módon történt megjelölése azonban szabályszerű; ilyenkor — vita esetén — a munkaügyi vitát eldöntő szerv feladata a felmondásban megjelölt okok tüzetes tisztázása (Mt. 26. §). A felperes megbízott művezetői munkakört töltött be az alperesnél. A gyáregység vezetőjétől 1975. szeptember 15-én írásbeli figyelmeztetést kapott, amelyben utalás történt arra, hogy a korábbi három alkalommal elhangzott szóbeli figyelmeztetések sem a munkájában, sem magatartásában nem hoztak változást. Ezt követően — az 1975. október 6-án hozott intézkedésével — a felperes munkaviszonyát 45 napi felmondási idővel felmondta. A felmondás indokaként a következőket közölte: „Megbízott művezetői tevékenységének egy éve alatt az Önnel szemben támasztott és a szocialista üzem termelésirányítóitól elvárható követelményeknek nem tudott eleget tenni. Nem igyekezett elsajátítani a beosztásához szükéges szakmai és vezetési ismereteket, a munkafegyelmet nem tudta megtartani és megtartatni. Több alkalommal észlelt iszákossága miatt munkakörének ellátására alkalmatlanná vált". A felperes a felmondás miatt panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz és kérte munkaviszonyának helyreállítását. A munkaügyi döntőbizottság határozatával a felperes panaszát elutasította, lényegében azzal az indokolással, hogy a vezetés által közölt okok fennállanak. A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Vitatta a felmondási okok valóságát s ezért a felmondás hatályon kívül helyezését, munkaviszonyának helyreállítását, valamint a kiesett időre járó átlagkeresetének megtérítését kérte. A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének helyt adott és a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatásával a felmondó intézkedést hatályon kívül helyezte. ítélete indokolásában kifejtette: a mun255