Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

— további átszervezés és létszámcsökkentés — mennyiben felel meg a valóságnak. Az alperes képviselője a korábbi perben tartott tárgyaláson beismerte, hogy a felperes beosztása — besorolásából következően — az egész gazdaság területére szól. A jelen per előzményeként a munkaügyi döntőbizottság tárgyalásán a felek között vita tárgya volt, hogy a felperes üzemrendész vagy pedig rendész volt-e. Az alperes képviselője erre nézve bemutatta ugyan az alperes 1974. április 1-től hatályos szervezeti és működési szabályzatát, a szabályzatnak a döntőbizottság tárgyalásáról készült jegyzőkönyvben rögzített részéből azonban csak annyit lehet megállapítani, hogy az üzemrendész felett a munkáltatói jogokat az igazgató gyakorolja. Azt is tisztázni kell, hogy az építésvezető 1973. szeptember 17-i keletű munkaköri leírása mennyiben van összhangban az 1974. április 1-től hatályos szervezeti és működési szabályzattal. A kiemelt peradatokra tekintettel a munkaügyi bíróságnak a megalapozott döntés érdekében bizonyítási eljárást kellett volna lefolytatnia arra nézve, hogy az alperesi gazdaságnál a felmondás időpontjában történt-e átszervezés, ez érintette-e és milyen mértékben a felperes munkakörét, illetve munkaterületét. A folyamatos létszámcsökkentésre ugyanis csak a vállalat munkaügyi döntőbizottsága határozatának indokolása tartalmaz adatokat, amelyek helytállóságát a bíróság nem vizsgálta. Nem tisztázta tehát megnyugtatóan, hogy a felmondásban felhozott indokok a valóságnak megfelelnek-e (Mt. 26., 29. §). Az eddigi eljárások során azt sem vizsgálták — és ezért azt pótolni kell —, hogy az üzemrendészeti szervezetre vonatkozó 14/1960. (II. 24.) Korm. sz. rendelet, illetve annak az alperesre is vonatkozó végrehajtási utasításában [33/1968. (MÉM É. 16.) MÉM sz. utasítás], végül az alperes felügyeleti szerve intézkedésében foglaltakat az alperesnél miként hajtották végre. Ebbe miként illeszkedik be a felperes tényleges munkája, és nem a munkaterület átszervezése történt-e meg akkor, amikor a felperes munkája — az alperes felmondólevele szerint — feleslegessé vált. Vizsgálandó az is, hogy a felperes legutóbbi munkaköri és bérbesorolása az ott felhívott 7/1971. (IV. 1.) MüM sz. és a 10/1971. (VI. 30.) MÉM sz. utasításoknak és azok mellékleteinek miként felel meg, mivel „rendész" munkakör egyikben sem szerepel. A Pp. 355. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a tényállás tisztázása annál kevésbé sem mellőzhető, mert az alperes a felperes korábbi munkaügyi vitájában már hivatkozott a nagymértékű átszervezésre, valamint arra, hogy a nevezett rendész: tevékenysége csak az építkezések területére szól. (Legf. Bír. Eln. Tan. törv. 10 026/1976. sz., BH 1976/7. szám 333.) 91. A munkaviszonyt a vállalat felmondással csak a valóságnak megfelelő és alapos ok esetén szüntetheti meg. A vállalat átszervezésével indokolt f elmondás esetén a munkaügyi vitát eldöntő szervnek azt is vizsgálnia kell, hogy az átszervezés megvalósult-e, és az nem kizárólag azért történt-e, hogy a vállalat erre hivatkozással felmondjon a dolgozónak [Mt. 2. § (1) bek., 26. § (2) bek., 29. §]. A felperes a megalakulása óta állott az alperes alkalmazásában, utolsó beosztása főosztályvezető volt. r 153