Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

Az adott esetben az alperes nem sorolta fel, melyek azok a magatartások, amelyek miatt a felperes a betöltött munkakör ellátására nem alkalmas. Ennek hiányában nem is vizsgálhatta az eljárt bíróság, hogy a felperes a magatartása vagy pedig a szakképzettségének hiányosságai miatt alkalmatlan-e az adott munkahelyen betöltött munkaköre további ellátására. A munkaügyi bíróság akkor járt volna el a jogszabályoknak megfelelően, ha észlelve a felmondás hiányosságait, a felperes keresetének helyt adott volna. (M. törv. II. 10 350/1975. sz., BH 1976/11. szám 317.) 90. Ha a vállalat a munkaviszony felmondását átszervezéssel indokolta, a felmondás hatálytalanítása iránt indított perben eljáró bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a vállalatnál a felmondás időpontjában volt-e átszervezés, és hogy az mennyiben érintette a dolgozó munkakörét, illetve munkaterületét (Mt. 26., 29. §). A felperes 1968. június 17-én mezőőrként létesített az alperessel munkaviszonyt, és 1972. január 1-től rendész besorolása van. Az alperes építésvezetője a felperes munkaviszonyát 1974. december 2l-re felmondással megszüntette. Intézkedését azzal indokolta, hogy a felperest 1972. január 1-től kezdődően az építési üzem építkezéséhez alkalmazta rendészként, ez az építkezés azonban 1973-ra befejeződött. Emiatt munkakörét az egész építési üzem területére kiterjesztették. Időközben a d.-i építkezést és a d.-i útépítést is elvégezték. A korábbi 200—250 fős létszám 48 főre csökkent, a munkaterület leszűkült, mert csak karbantartási és átalakítási munka folyik. A társadalmi tulajdon védelmét az 1973. június 1-én kinevezett üzemi rendész is el tudja látni. A felperes a panaszában kérte a felmondás hatálytalanítását. Arra hivatkozott, hogy a felmondási okok valótlanok, a felmondás nem szabályszerűen történt, mert a munkáltatói jogokat beosztására figyelemmel az igazgató gyakorolja. Előző felmondási perében a munkaügyi bíróság megállapította, hogy rendészi munkakört tölt be, tevékenysége az egész gazdaság területére kiterjed, így az építési üzemnél bekövetkezett létszámcsökkentés nem teszi megalapozottá a felmondást. Miután a munkáltató az 1973. június 12-én kiadott felmondást ismételte meg, és ezt a felmondást a munkaügyi bíróság az ítéletével hatályon kívül helyezte, így a jelen peres ügy „ítélt dolgot" jelent. A munkaügyi döntőbizottság a határozatával a panaszt elutasította. A felperes a keresetében a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását kérte és fenntartotta a panaszában már előadottakat. A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felmondásban megjelölt indokok a valóságnak megfelelnek, mivel az építési üzemnél átszervezés történt. A korábbi 200—250 fős létszám 48 főre csökkent, és ilyen létszám mellett rendészeti munkakör betöltése nem szükséges. A munkaügyi bíróság megállapította azt is, hogy az adott ügyben a Pp. 229. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezés nem alkalmazható. A felperes korábbi felmondásával kapcsolatos munkaügyi per az 1973. évben jogerős ítélettel befejeződött és azóta az alperes gazdaságnál újabb átszervezést hajtottak végre, amely az újabb felmondást megalapozza. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán hozott határozatával hatályon kívül helyezte a munkaügyi bíróság ítéletét, megváltoztatta az alpe151