Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felperes volt munkáltatója — a per alperese — a megyei ipari szövet­kezetek jogi irodája. A Munka Törvénykönyve egyes rendelkezéseinek vég­rehajtásáról a kisipari szövetkezeti szövetségek ügyviteli szervezetében az 1/1970. (V. 17.) MüM számú rendelet (R.) tartalmaz rendelkezéseket. E ren­delet 2. §-a az Mt. 27. §-ának (1) bekezdésében foglalt felmondási időket is meghatározza. Az e rendelethely alapján megállapított felmondási idő eltér az Mt. V. 29. §-ában meghatf áozott felmondási időtől. így az R. 2. §-a (1) be­kezdésének c) pontja szerint az ügyintéző állománycsoportba tartozó dolgo­zók esetében a felmondási idő a munkaviszonyban eltöltött idő első 10 évé­ben 2 hónap, amely minden további megkezdett 10 év után 1—1 hónappal növekszik. Az OKISZ vezetőségének 3/1971. (OÉ 13.) számú ajánlása foglalkozik „a szövetkezetek jogi irodáinak további működéséről". Az ajánlásban foglaltak szerint a kisipari szövetkezetek, valamint a területi (szakmai) szövetségek az iroda fenntartására vonatkozóan kötött társasági szerződésben szabályoz­hatták az iroda szervezetét, fenntartásának és működésének feltételeit, ille­tőleg e szerződésüket a később megjelent jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően módosíthatták. Ennélfogva a perben eljárt bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy az alperes rendelkezik-e az iroda fenntartására vonatkozó társasági szerződés­sel, és ha igen, mi annak a tartalma: rendelkeztek-e a szerződésben az iroda dolgozóinak felmondási idejéről, ehhez képest a felperest az Mt. V. 29. §-ában, vagy pedig az említett rendelet 2. §-ában meghatározott felmondási idő illeti-e meg, és ez utóbbitól függően mennyi az évi rendes szabadságá­nak arányos része. (M. törv. I. 10 217/1975. sz., BH 1976/7. szám 334.) 89. A munkaviszonynak alkalmatlanság miatt történő felmondása esetén a munkáltatónak konkrétan meg kell jelölnie azokat a körülményeket, ame­lyek miatt a dolgozót alkalmatlannak tartja a munkakörének további ellá­tására (Mt. 26. §). A felperes 1972. november 27-én létesített munkaviszonyt az alperessel és állattenyésztési munkakört töltött be. így ellátta a t.-i szakosított tehené­szeti telep vezetését, majd 1973 tavaszán átkerült a b.-i üzemegységbe telep­vezetőnek, v Az alperes az 1973. május 31-én hozott határozatával a felperes munka­viszonyát 15 napi felmondási idővel megszüntette, a felmondás indokolását az Mt. 26. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással mellőzte. A felperes kérte a felmondás indokolását, melynek az alperes a követke­zők szerint tett eleget: „Szüksége volt a termelőszövetkezetünk szakosított szarvasmarhatelepén megfelelő szakképzettséggel rendelkező telepvezető al­kalmazására, illetve ilyen munkakör betöltésére. Ebben a munkakörben Önt alkalmaztuk abban a reményben, hogy a szakosított szarvasmarhatelep ve­zetői feladatok ellátását, vagyis a szarvasmarhatelep önálló intézkedési jog­gal és felelősséggel való irányítását biztosítottuk. Miután meggyőződést sze­reztünk rövid ideig tartó tényleges ténykedése alapján, hogy reményeink­ben a személyét illetően csalódtunk és nem bízhatjuk Önre a szakosított szarvasmarhatelep vezetői munkakörének ellátását, szükségszerűen került sor munkaviszonyának felmondással történt megszüntetésére. Alátámasztja 149

Next

/
Oldalképek
Tartalom