Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

zat" címet viselő megállapodás szerint az alperes fedezi a tanfolyam 6800 forint költségét és annak kb. 11 heti tartama alatt az átlagkeresetét folyósítja a felperesnek. A felperes pedig kötelezettséget vállalt arra, hogy az így folyósított munkabért és a tanfolyam költségét visszatéríti, ha a tanfolyam befejezését követő két éven belül munkaviszonyát felmondja, vagy munkaviszonya ez idő alatt fegyelmi határozattal szűnik meg, illetőleg a tanfolyamot önkényesen otthagyja, vagy fegyelmezetlen magatartása miatt a tanfolyamról eltanácsolják. A szerződésben a felperes feljogosította az alperest arra is, hogy a visszafizetendő összeget tartozásként a MIL-lapjára vezesse. A felperes a tanfolyamot 1976. június 3-án befejezte, de a munkaviszonyát augusztus 15-én megszüntette, mert nem volt megelégedve beosztásával. Az alperes a tanfolyami költségeknek a le nem töltött idővel arányos részét, 12 519 forintot, tartozásként tüntette fel a felperes MIL-lapján. A felperes panaszt nyújtott be az alperes követelésének a MIL-lapra tartozásként történt bejegyzése miatt, mert az alperes előzetesen nem kötelezte visszafizetésre. A panaszt a munkaügyi döntőbizottság elutasította. Ezt követően a felperes keresetet indított, melyben a visszatérítésre kötelezés elmulasztásán kívül azért is kérte a mentesítését, mert az alperes nem a tanfolyamon szerzett képzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatta a tanfolyam elvégzése után, az alperessel tanulmányi szerződést nem is kötött, a nyilatkozatot a rendelkezések ismeretének hiányában írta alá. A munkaügyi bíróság a keresetnek helyt adva ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a felperes MIL-lapjára vezetett tanulmányi költség tartozást törölte. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a tartozást az alperes csak akkor vezethette volna a felperes MIL-lapjára, ha annak megfizetésére előzetesen felszólítja és ez az intézkedése jogerőre emelkedik. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás az érdemi döntést érintő részében nem alapos. A dolgozónak a munkabérhez való alapvető jogát oltalmazza és a munkabéréből a hozzájárulása nélkül történő levonások ellen ad védelmet az Mt. 49. §-ának (3) bekezdése, amely szerint a dolgozót megillető munkabérből és egyéb díjazásokból levonásnak csak jogszabályban meghatározott esetekben és mértékben van helye. Ez a szabály irányadó a Vht. 154. §-a értelmében a munkaviszony megszűnése esetén a MIL-lap kiállításánál is: tartozásként azon is csak a dolgozó munkabéréből levonás útján törlesztendő, de még ki nem egyenlített követeléseket lehet feltüntetni. Az Mt. V. 69. §-a szerint a munkabérből való levonásokra vonatkozó rendelkezései nemcsak azt határozzák meg, hogy a különböző jogcímeken történő levonások milyen mértékig terjedhetnek és hogy az egyes levonásokat milyen sorrendben kell teljesíteni, hanem azt is, hogy milyen feltételek megléte esetén lehet helye levonásnak. A Vht. 140. §-ának (4) bekezdésében és 139. §-ában foglaltak, valamint egyes munkajogi rendelkezések [Mt. V. 68. § (2) bek., Mt. 61. § (2) bek.] egybevetéséből következik, hogy megtérítésre kötelező jogerős határozat nélkül a dolgozónak a vállalattal szemben fennálló tartozásai közül csak a Vht. 139. §-ának c) és j) pontjában megjelölt tartozások vonhatók le; az olyan természetbeni juttatások térítési díja, amelyeknek kiszolgáltatása vagy igénybevétele kötelező, valamint a fizetési előleg. 133