Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

ződésnek az érvénytelenségét nem lehetett orvosolni, mert azt nem foglalták írásba. Ebből következően az alperes felmondási idő nélkül jogosult volt a munkaviszonyt megszüntetni, legfeljebb — ha az érvénytelenség oka az ő érdekkörében merült fel — nem tarthatott igényt az Mt. V. 20. §-ának (2) bekezdésében meghatározott mértékű átlagkeresetre. A többször módosított 12/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 12. §-ának (1) bekezdése szerint az alperes munkakönyvébe „munkaviszony megszűnt" bejegyzést kellett volna ennek megfelelően bejegyeznie a felperesnek, mert a (2)—(3) bekezdésben foglalt kivételek — melyek „áthelyezve", illetve „kilépett" szöveg alkalmazására adnak alapot — nem álltak fenn. (M. törv. II. 10 008/1978. sz.) 66. A munkaszerződésnek a határozott idő kikötésére vonatkozó része érvénytelen, ha megállapítható, hogy ez a kikötés kellő érdek nélkül történt és ezáltal a dolgozó elesett valamely jogától. E körülmények vizsgálatánál arra is tekintettel kell lenni, hogy a jogszerű bírálatot gyakorló dolgozót emiatt ne érje hátrány annak folytán, hogy a munkaszerződést határozott időre kötötték [Mt. 2. § (1) bek., 23. § (1) bek., MK 6. sz. állásfoglalás]. Az I. rendű felperes 1976. február 13-án külső karbantartó lakatos, felesége a II. rendű felperes pedig ugyanezen a napon betanított olaj állomáskezelő munkakör betöltésére határozott időre szóló munkaviszonyt létesített az alperessel. Ezt követően öt hónaponként, majd két hónap elteltével, illetve havonként újabb és újabb határozott idejű munkaszerződést kötöttek. Az utolsó szerződés 1977. július hónapjára szólt és aszerint a felperesek munkaviszonya 1977. július 31. napjáig tartott. A határozott idő elteltével az alperes nem kívánta a felperesekkel további munkaszerződést kötni. Emiatt mind az I. rendű, mind pedig a gyermekgondozási segélyen levő II. rendű felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult. Kérelmükben egyrészt arra hivatkoztak, hogy az alperes nem rendeltetésszerűen gyakorolta jogait, amikor — mintegy másfél éven át tartó bizonytalan helyzetet teremtve — ismétlődően csak határozott időre szóló munkaszerződések megkötésére mutatkozott hajlandónak, másfelől lényében arra utalt, hogy az alperes 1977 augusztusától kezdve azért nem szerződött velük, mert az I. rendű felperes az 1976. október 9-én megtartott ifjúsági parlamenten felszólalt és bíráló megjegyzéseket tett. A felperesek kérelmét a járási közös munkaügyi döntőbizottság elutasította. A határozat ellen — annak megváltoztatása érdekében — a felperesek keresetet nyújtottak be. A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Álláspontja szerint az Mt. 28. §-ában foglaltakra figyelemmel az alperes nem követett el jogsértést az által, hogy újabb munkaszerződések létesítésétől eltekintett. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság MK 6. számú állásfoglalása szerint a határozott időre létesített munkaviszony megszűnésével a felek megállapodhatnak újabb, hasonló jellegű munkaviszony létesítésében. Érvénytelen azonban az újabb határozott időre szóló megállapodás, ha célja a dolgozó valamilyen jogának csorbítása. Ilyen esetben a határozott időre kötött újabb munkaviszonyt határozatlan időre létesítettnek kell tekinteni. 115