Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

fennállása esetén őt is érintette volna. Ezt az igényt tehát nemcsak az általános jellegű, hanem a vállalaton belüli bérrendezés (bérfejlesztés), a dolgozók átlagkeresetében bekövetkezett változás is megalapozza. II. Abban az esetben, ha a dolgozó által korábban betöltött munkakör a vállalatnál időközben megszűnt, a járadék felemelésére irányuló igény elbírálásánál a hasonló munkakörben dolgozók munkabér-emelkedését kell figyelembe venni. III. A járadék felemelésének összegszerűségénél nem azt kell vizsgálni, hogy az azonos, illetve hasonló munkakörben dolgozóknak mekkora (milyen összegű) az átlagkeresete, hanem azt, hogy az azonos, illetve — ha az azonos munkakör megszűnt — a hasonló munkakörben dolgozók keresete bérrendezés (bérfejlesztés) vagy egyéb körülmény folytán milyen mértékben emelkedett. A járadék ilyen arányú felemelésére tarthat igényt a rokkantsági nyugdíjas is. Figyelembe kell venni a túlóradíjakból, prémiumból, éjszakai pótlékból stb. származó keresetet is, ha az ilyen összeget a járadék összegének eredeti megállapításánál is figyelembe vették. A dolgozók egészsége vagy testi épsége sérelméből eredő károk megtérítéséről szóló, a 4/1967. (VI. 8.) MüM számú rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet (R.) l/F. §-a szerint a dolgozók életének, testi épségének vagy egészségének a munkaviszony keretében történt megsértése esetén a vállalat a dolgozó — halála esetén a hozzátartozói — teljes vagyoni kárát, így — egyebek mellett — a sérelem folytán elmaradt jövedelmet is a 2—12. §*-ok szabályai szerint köteles megtéríteni. A 2. § (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy elmaradt jövedelemként azt a kárt kell megtéríteni, amely a dolgozót azáltal éri, hogy a sérelemből származó munkaképtelensége, illetőleg munkaképesség-csökkenése miatt elesik keresetétől, illetőleg a sérelem előtti keresetét nem éri el; meg kell téríteni továbbá azt az összeget is, amelynek elvesztését a dolgozó a sérelemből eredő jelentős testi fogyatkozása ellenére rendkívüli munkateljesítménynyel hárította el. Az R. 3. §-ának (2) bekezdése előírja továbbá, hogy az átlagkereset kiszámításánál figyelembe kell venni az időközben történt bérváltozásokat is, a (3) bekezdés pedig kimondja, hogy a munkabérveszteség megállapításánál azt a jövőbeli változást is figyelembe kell venni, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre teljes bizonyossággal számolni lehet. E rendelkezések értelmében tehát az üzemi balesetet szenvedett, illetőleg foglalkozási betegségben megbetegedett dolgozó a sérelemből származó teljes kárának megtérítését igényelheti, így igényt tarthat a keresetvesztesége megtérítésére is. Ennek kiszámításánál a dolgozó munkabérének időközben bekövetkezett változását is figyelembe kell venni, a jövőbeli változást azonban csak akkor, ha annak meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre teljes bizonyossággal számolni lehet. Az utóbbiak szerint tehát a munkaügyi vitát eldöntő szerv a keresetveszteség összegének megállapításánál csak a ténylegesen jelentkező keresetveszteséget veheti figyelembe, míg a jövőbeli változást csak akkor, ha annak meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre teljes bizonyossággal számolni lehet. Igen gyakran előfordul azonban, hogy a lényeges körülményekben bekövetkezett változással és annak időpontjával előre számolni és annak idő81