Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

MK 33. szám a) A vállalat felelőssége szempontjából foglalkozási betegség (pl. szilikózis) esetében az ebből eredő munkaképtelenség vagy munkaképesség-csökkenés által okozott vagyoni károsodás tényleges bekövetkezésének időpontja az irányadó. Ha tehát az orvosi megállapítás szerint a dolgozó 1961. évi április hó 1. napja előtt betegedett ugyan meg foglalkozási betegségben, csak ezt követően került azonban beteg-, illetőleg rokkantállományba, az igénye elbírálásánál nem a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 93. §-át, hanem az Mt. 62. §-át és az Mt. V. 99. §-át kell alkalmazni. b) Ha a dolgozó egészségromlásában, foglalkozási betegsége kialakulásában több munkáltatónál végzett munka hatott közre, a dolgozó káráért az Mt. 62. §-a és az Mt. V. 99. §-a alapján az a munkáltató felel, akinél a foglalkozási ártalom veszélyével járó munkakörben dolgozónak a munkaképesség-csökkenése keresetveszteséget okozott. a) Az Mt. 62. §-a a dolgozók jogai vonatkozásában a kártérítési igényről rendelkezik. A dolgozó kártérítési igénye pedig akkor keletkezik, amikor a károsodás bekövetkezik. A munkáltató vállalat kártérítési kötelezettsége ezért akkor áll be, amikor a sérelem folytán a dolgozó munkaképessége és ezzel keresete is csökken. A 4/1967. (VI. 8.) MüM számú rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet l/F. és 2. §-ában foglaltak szerint is a vállalat a dolgozó teljes vagyoni kárát, így a sérelem folytán elmaradt jövedelmét is köteles megtéríteni. Elmaradt jövedelemként azt a kárt kell megtéríteni, amely a dolgozót azáltal éri, hogy a sérelemből származó munkaképtelensége, illetőleg munkaképesség-csökkenése miatt elesik keresetétől, vagy a sérelem előtti keresetét nem éri el. A sérelem tehát anyagilag csak akkor keletkezik, és csak akkor szolgál kártérítési kötelezettség alapjául, ha munkaképesség-csökkenést és ebből eredően keresetveszteséget okoz, amikor is a munkáltató a sérelem folytán elmaradt jövedelmet köteles megtéríteni. A foglalkozási betegségeknél ennek az álláspontnak a helyességét erősíti meg az, hogy a foglalkozási betegségek az ilyen betegség veszélyének kitett munkahelyen hosszabb időtartamon át végzett munka során fejlődnek ki, és válnak munkaképesség-csökkenést s ebből eredő keresetveszteséget okozó sérelemmé. A kifejtettekből következik, hogy a vállalat felelőssége szempontjából foglalkozási betegség esetén az ebből eredő munkaképtelenség, illetőleg munkaképesség-csökkenés által okozott vagyoni károsodás tényleges bekövetkezésének időpontja az irányadó. Ennek megfelelően alkalmazni kell a 4/1967. (VI. 8.) MüM számú rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendeletnek a hatályba léptető és átmeneti rendelkezéseket tartalmazó 14. §-át is, amely a megváltozott felelősségi szabályokat az 1961. évi április hó 1. napja után bekövetkezett sérelmekre rendeli alkalmazni. A kártérítésre igényt adó sérelem pedig akkor következik be az említett időpontot követően, ha a dolgozó 1961. évi április hó 1. napja után került foglalkozási betegségből származó és keresetveszteséget okozó beteg-, illetőleg rokkantállományba, és ennek folytán az igény elbírálásánál az Mt. 62. §-át és az Mt. V. 99. §-át kell alkalmazni. Ha viszont ez a helyzet 1961. évi április hó 1. napja előtt követ44