Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

fennmaradó többletkárt kell a dolgozó vétkességének arányában csökkenteni. A munkáltató a vele munkaviszonyban álló dolgozónak, illetőleg hozzátartozójának üzemi baleset (foglalkozási betegség) által okozott kárát a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet (Rny.) 93. §-a értelmében csak abban az esetben volt köteles megtéríteni, ha az üzemi baleset óvó rendszabálynak a munkáltató (megbízott) által történt megszegése folytán következett be. vagy ha az üzemi balesetet a munkáltató vagy olyan megbízottja, akinek eljárásáért felelős, vétkesen idézte elő. Az Rny. 93. §-át a 39/1963. (XII. 26.) Korm. számú rendelet 5. §-a — 1964. április 1. napjától kezdődően — hatályon kívül helyezte. A 4/1967. (VI. 8.) MüM számú rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 14. §-a értelmében az Rny. 93. §-ának rendelkezéseit az 1961. évi április hó 1. napja előtt bekövetkezett üzemi balesetekre továbbra is alkalmazni kell. Az Rny. 93. §-a kifejezetten akként rendelkezett, hogy a kártérítés mértéke az az összeg, amellyel az okozott kár az 1958. évi 40. számú tvr. (Tny.) alapján járó nyugellátást meghaladja. A bírói gyakorlat ezt a szabályt alkalmazta a táppénzt meghaladó kárra is. A szocialista jogfejlődés a dolgozók védelmében és érdekében a munkáltató vállalat anyagi felelősségét kiterjesztette. Az Mt. 62. §-a pedig akként rendelkezik, hogy a vállalat a dolgozónak munkaviszonya keretében okozott kárért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel. Ennek a kiterjesztett felelősségnek az érvényesülését nem szolgálná olyan értelmezés, hogy az Mt. 62. §-ának (2) bekezdése második mondatán alapuló kármegosztás esetében a teljes kárt kelljen megosztani, és csak a kárviselés arányában a dolgozó javára mutatkozó összegből lennének levonhatók a 4/1967. (VI. 8.) MüM számú rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 11. §-ában felsorolt kártérítést csökkentő öszszegek, köztük a társadalombiztosítási szolgáltatások. Ez a számítási mód nem felelne meg a jogpolitikai elveknek, és nem szolgálná az üzemi balesetekért való felelősségnél is elsősorban szem előtt tartandó prevenciót, amelynek jogpolitikai célja, hogy a munkáltató vállalatot az üzemi baleset és más egészségi károsodás jövőbeli megelőzésére késztesse. Mindezekre figyelemmel a jogszabály céljából az az értelmezés következik, hogy a dolgozó közreható vétkes magatartása következtében alkalmazott kármegosztás esetében a baleseti járadék összegének kiszámításánál a bármilyen címen kapott társadalombiztosítási szolgáltatást is a dolgozó keresetkieséséből, a baleset folytán elmaradt jövedelemből kell levonni, és a munkáltató az ezután fennmaradó kárösszegnek a kármegosztás arányában őt terhelő részét köteles a dolgozónak megtéríteni. így lesz a társadalombiztosítási szolgáltatás a jogszabály szövegének, szóhasználatának is megfelelően, „kártérítést csökkentő tényező"-vé. A 4/1967. (VI. 8.) MüM számú rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet l/F. §-a szerint az üzemi balesetet szenvedett dolgozó teljes vagyoni kárát, így a sérelem folytán elmaradt jövedelmet is meg kell téríteni. A 2. § szerint elmaradt jövedelemként azt a kárt kell megtéríteni, amely a dolgozót azáltal éri, hogy a sérelemből származó munkaképtelensége, illetőleg munkaképesség-csökkenése miatt elesik keresetétől, illetőleg a sérelem előtti keresetét nem éri el. Amennyiben a kár bekövet42