Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

lalat tevékenységétől, tehát ha az előidéző ok és a vállalat tevékenysége között nincs okozati összefüggés. Azt, hogy a kárt előidéző ok az adott esetben a vállalat működési körén kívül esik-e, a vállalat működése vonatkozásában és objektív ismérvek alapján kell vizsgálni. A működési körön kívül eső ok fennállása esetén is az Mt. 62. §-ának (1) bekezdése alapján felel a vállalat, ha a kár oka a vállalat részéről objektíve elhárítható volt. c) A dolgozó magatartása akkor vezet a vállalatnak a felelősség alóli mentesülésére, ha a kárt — függetlenül attól, hogy az okozás vétkes volt-e vagy sem — kizárólag a dolgozó maga okozta, és az a vállalat részéről elháríthatatlan volt. Ha a kár bekövetkezése nem kizárólag a dolgozó magatartására vezethető vissza, hanem abban olyan ok is közrehatott, amely a vállalat működési körébe esik, vagy bár azon kívül esik, de a vállalat részéről objektíve elhárítható volt, a vállalat a felelősség alól nem mentesülhet. Ez esetben kármegosztás alapjául csak a dolgozó vétkes magatartása szolgálhat. d) Ha a dolgozó más vállalathoz történt kirendelése során szenved üzemi balesetet (egészségi károsodást), a vállalat azon az alapon, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő, akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt előidéző ok mindkét vállalat működési körén kívül esik, és mindkét vállalat részéről objektíve elháríthatatlan volt. a) Államunk a munkavédelem intézményes megszervezésével, a biztonságos munkakörülmények megteremtésével és állandó egészségügyi gondozással védi a dolgozók egészségét és testi épségét. E téren különösen jelentős az üzemi balesetek, egészségi károsodások elleni küzdelem. Az üzemi baleseteknek egyrészt, társadalombiztosítási, másrészt munkajogi következményei vannak. A munkajogi szabályozás terén jelentős lépés az a rendelkezés, amely megszigorította a munkáltató felelősségét a dolgozónak a munkaviszony keretében okozott kárért, így az üzemi balesetből származó kárért is. A szabályozás elsődleges jogpolitikai indoka az, hogy mind a munkáltatókat, mind a dolgozókat az üzemi balesetek (egészségkárosodások) megelőzésére késztesse. Ennek érdekében fokozott követelményeket támaszt a munkáltatókkal szemben a biztonságos munkavégzéshez szükséges feltételek megteremtése, a munkavédelem szabályainak megtartása terén. Az Mt. 51. §-ának (4) bekezdése kifejezetten is előírja, hogy a vállalat köteles a munkavégzés körülményeit tervszerűen javítani, és ha szükséges, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok megtartásán túlmenően is minden rendelkezésre álló intézkedést megtenni a dolgozók egészségét és biztonságát fenyegető veszélyek elhárítására. A szabályozás egyben a dolgozók számára megkönnyíti, egyszerűbbé s gyorsabbá teszi az üzemi balesetből (foglalkozási betegségből) származó — a társadalombiztosítási szolgáltatásokat meghaladó — károk megtérülését. A kár megtérítésének elvi alapja az, hogy a dolgozót olyan okból érte baleset, amely a munkáltató tevékenységével függ össze. Célja azonban a szabályozásnak az is, hogy a dolgozókat a munkájuk végzése során fokozott körültekintésre, a biztonsági előírások pontos meg.35