Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

delmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete Vas megyei Bizottsága munkaügyi vitát indított és panaszában előadta, hogy a kollektív szerződésnek az üzemre érvényes Függeléke szerint az alperesnél a napi munkaidő 8 óra 15 perc. Az 1968. január l-e előtti hatályos kollektív szerződés a munkaközi szünetnek a munkaidőn belüli kiadását rendelte el, így az irányadó 10/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 5. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint ezt követően nem rendelhető el annak a munkaidőn túli kiadása. Kérte a munkaközi szünetnek a munkaidőn belüli kiadását. A vállalati munkaügyi döntőbizottság a panaszt elutasította. Egyben felkérte a vállalat szakszervezeti bizottságát, hogy a kollektív szerződés módosítására a szükséges intézkedést tegye meg. A felperes keresetében a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását kérte, ebben a panaszában már előadottakat fenntartotta. Kiiért még arra, hogy az üzem dolgozóiak munkaideje 1968. január l-e előtt 8 óra voit műszakonként, beleértve a 15 perc munkaközi szünetet is, így ettől eltérő rendelkezést az új kollektív szerződés nem tartalmazhat. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a keresetnek helyt adott, a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és elrendelte a munkaközi szünetnek a törvényes munkaidőn belüli kiadását. Indokolásában megállapította, hogy a munkaközi szünet 1968. január 1. előtt és döntőbb részében azt követően is munkaidőn belül került kiadásra, ennélfogva a dolgozók igénye az eddigi gyakorlat folytatására — jogos. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás a következők szerint alapos. Az Mt. 40. §-a értelmében a dolgozónak — a munkaidő megszakításával — lehetőséget kell biztosítani az étkezésre (munkaközi szünet), kivéve, ha ezt a munkaidő-beosztásra vagy a munka természetére tekintettel a kollektív szerződés a munkaidőn belül biztosítja. Az Mt. 39. §-ánák (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a munkaidő keretén belül a munkaidő beosztásának a módját a kollektív szerződésben kell meghatározni. Az 1971—1975-ös évekre kötendő kollektív szerződések Irányelveit a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával együtt kiadta. Az Irányelvekhez fűzött Tájékoztató szerint az Mt. 39. §-ához igazodóan a kollektív szerződésben kell szabályozni a munkaközi szünet kiadásának módját és feltüntetni az étkezés céljára szükséges idő biztosításának az alábbi három módját: „— a munkaközi szünet a munkaidő megszakításával jár, tehát a napi munkaidőt munkában kell tölteni és ezen kívül jár a munkaközi szünet, — a munkaközi szünet a munkaidőn belül jár". „Egy és két műszakos üzemekben a munkaközi szünetet csak ott lehet a munkaidőn belül és szombaton a munkaidő végén kiadni, ahol ezt a lehetőséget az 1968. január 1. napja előtti szabályok biztosították, — nincs szükség külön munkaközi szünetre, mert a dolgozó a munkakör jellegére tekintettel a szükséghez képest bármikor étkezhet és tisztálkodhat." Az alperes 1971—1975. évekre megkötött kollektív szerződésének a 19. §-a szerint a T. munkaidő kerete heti 44 óra, a munkaidő-beosztás napi 8 óra, kéthetenként ötnapos munkahét alkalmazásával. 251