Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

1972. és 1973. években végzett túlmunkája ellenértékeként 25 000 forint fizetésére kérte az alperest kötelezni. Kérelmét a döntőbizottság elutasította. Ezt követően a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz és a döntőbizottságnál előterjesztett kérelmének megfelelően kérte az alperest a ki nem fizetett túlmunkadíjak megfizetésére kötelezni. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a túlmunka elrendelése nem nyert bizonyítást, a felperes összegszerűen nem határozta meg pontosan a kereseti igényét, hanem csak hozzávetőlegesen jelölte meg a követelésének összegét, és egyébként is az elfogadott munkarend szerint dolgozott. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A módosított és kiegészített 1967. évi III. törvény 61. §-a szerint a termelőszövetkezetben meg kell állapítani a munkaidőt. A szintén módosított és kiegészített 35/1967. (X. 11.) Korm. számú rendelet 95. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a munkaidő tartamát a vezetőség állapítja meg, a megállapított munkaidő a termelőszövetkezet tagjára és alkalmazottjára egyaránt kötelező. A termelőszövetkezet 1973. január 1-től hatályos munkarendjét — a mezőgazdaság sajátos jellegét szem előtt tartva — a munkaidőt az év egyes hónapjaira különböző mértékben, heti 48, 60, illetve 72 órában határozta meg. A heti munkaidőkereten felül végzett munka túlmunka, amelyért az Mt-nek a módosított és kiegészített 6/1967. (X. 24.) MÉM számú rendelet 167. §-a értelmében a termelőszövetkezeti alkalmazottakra is irányadó 39. §-ának (2) bekezdése szerint díjazás vagy szabadidő jár. A munkaügyi bíróságnak az előzőekben részletezett jogszabályi rendelkezések szem előtt tartásával kellett volna elbírálnia a felperes túlmunkadíj iránti igényét. A korábbi évekre érvényes munkarend, valamint a bérelszámolás bizonylatainak (jelenléti ívek, munkalapok) beszerzésével tisztáznia kellett volna, hogy az elévülési időn [Mt. 5. § (1) bekezdés] belül mennyi túlmunkát végzett a felperes, ebből mennyi túlmunkadíj jár a részére. A munkaügyi bíróság azonban a szükségesnek mutatkozó bizonyítás felvételét elmulasztotta, s ezzel megsértette a Pp-nek az igazság kiderítésére vonatkozó 3. §-ának (1) bekezdésében, valamint a bizonyításra vonatkozó 163. §-ának (1) bekezdésében, 164. §-ának (2) bekezdésében és 355. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, az ítélete pedig ennek következtében megalapozatlan és törvénysértő. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. I. 10 078/1975. sz.) 104. Heti pihenőnap biztosításának módja a MÁV-nál a nem közbeváltásos 12/24 órás forduló szolgálatot ellátó dolgozónál [Mt. 41. § (1) bek., Pp. 3. § (1) bek.]. A felperes az alperes alkalmazásában áll, átmenesztő raktáros beosztásban dolgozik. Két azonos munkakörben dolgozó társával együtt panaszt tett a munkaügyi döntőbizottságnál, mert a munkarend miatt a hét minden napján munkát végeznek, de az alperes a vasárnapi munkavégzésre tekintettel másik heti pihenőnapot nem biztosít részükre, s nem teszi le248