Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

VI. Munkaidő, pihenőidő 97. A napi pihenőidő az a folyamatos nyolcórai időtartam, amelyet a vállalat a dolgozó részére napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között pihenésre köteles biztosítani (MK 17. számú állásfoglalás, indokolását lásd a 27. oldalon). 98. A dolgozót a szabadság a másodállása és mellékfoglalkozása után is megilleti (MK 18. számú állásfoglalás, indokolását lásd a 27. oldalon). 99. A dolgozónak évi rendes szabadság akkor is jár, ha a vállalat őt nem teljes munkaidőre alkalmazta (MK 19. számú állásfoglalás, indokolását lásd a 28. oldalon). 100. I. A túlórapótlék számítása szempontjából a dolgozó rendes napi munkaideje előtt és után végzett túlmunkák egyfolytában végzett túlmunkának számítanak. II. Nem jár túlórapótlék a munkaközi szünet idejére (MK 81. számú állásfoglalás, indokolását lásd a 92. oldalon). 101. I. A heti pihenőnap tartama általában megegyezik a naptári nappal. II. A munkaszüneti nap tartama azonos a heti pihenőnap tartamával (MK 82. számú állásfoglalás, indokolását lásd a 92. oldalon). 102. A munkaidő — a heti pihenőidő tartamának alapulvételével több heti, havi vagy évi keretben is meghatározható. Az éves munkaidő keretében végzett munka kiszámításánál figyelmen kívül kell hagyni a heti pihenőnapok és a fizetett munkaszüneti napok számát [Mt. 37. § (2) bek., Mt. V. 48. § (1) bek.]. A felperes 1 973-foan hajó vezetőként dolgozott az alperesnél, a Z. 420-as önjárón teljesített szolgálatot. A felperes 1974. július 15-én kelt panaszában arra kérte kötelezni az alperest, hogy az 1973. évi 447 túlóradíját számfejtse és folyósítsa részére. Álláspontja szerint az 1973. évi munkaidőkerete 2504 óra volt, ezzel szemben a munkalapok tanúsága szerint 1973. év folyamán 2853 órát teljesített, az órakülönbözetre járó díjazását viszont nem kapta meg. A munkaügyi döntőbizottság határozatával a panasznak helyt adott és arra kötelezte az alperest, hogy a felperes részére túlóramegváltás címén 533,12 forintot, míg pihenőnap-megváltás címén 1370,88 forintot, összesen 1904 forintot fizessen meg. E határozat indokolása szerint a munkaügyi döntőbizottság elfogadta döntése alapjául az alperes Munkaügyi és Személyzeti Osztálya szakértői véleményében foglaltakat. Megállapította, hogy a felperes követelése 117 óra díjazása iránt jogos volt. Ez a többletóra-mennyiség az eddig ki nem fizetett túlórákból és heti pihenőnapokon végzett órákból tevődik össze. Hivatkozott a munkaügyi döntőbizottság az alperes kollektív szerződésére is, amely szerint a túlmunka és a pihenőnapi munka a tárgyévet követő március 31. napjáig szabadidővel is megváltható. E határidő elmulasztása viszont a munkáltatóra azzal a következménnyel jár, hogy ezt követő időpontban már a többletórákat pénzben kell megváltania. 245