Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

munkaviszony megszűnésekor, ha pedig a munka alól korábban felmentik, az utolsó munkában töltött napon ki kell adni a munkakönyvét. A házfelügyelők munkaviszonyának és munkafeltételeinek szabályozásáról szóló 7/1958. (VI. 28.) MüM sz. rendelet 3. §-ának (1) bekezdése valóban előírta, hogy ha a dolgozó szünteti meg felmondással a munkaviszonyt és a munkakörével kapcsolatos szolgálati lakást a felmondási idő leteltéig nem üríti ki, a munkáltató hozzájárulásával a felmondást visszavontnak kell tekinteni. A 7/1958. (VI. 28.) MüM sz. rendeletet viszont a 19/1972. (X. 13.) MüM sz. rendelet hatályon kívül helyezte. Ez a házfelügyelők egyes munkafeltételeiről szóló új jogszabály a dolgozói felmondás tekintetében a korábbihoz hasonló különleges rendelkezést nem tartalmaz. Ebből következik, hogy az a felmondási korlátozás, amelyet a hatályon kívül helyezett rendelet írt elő, megszűnt, s így a Munka Törvénykönyve általános rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben is, ha a házfelügyelői munkakört betöltő dolgozó kívánja felmondással megszüntetni a munkaviszonyát. Miután a munkaügyi vita keletkezésekor, illetőleg a munkaügyi döntőbizottsági eljárás lefolytatásakor és a munkaügyi döntőbizottsági határozat meghozatalakor már az 1972. november 1-én hatályba lépett 19/1972. (X. 13.) MüM sz. rendelet volt érvényben, ebből következően a szolgálati lakás kiürítésének elmaradása sem a dolgozói felmondásnak megfelelő munkakönyvi bejegyzésnek, sem pedig a munkakönyv kiadásának nem lehet akadálya. Ugyanis az Mt. V. 32. §-a kimondja, hogy a dolgozó részére legkésőbb a munkaviszony megszűnésekor ki kell adni a munkakönyvét, és a 7/1958. (VI. 28.) MüM sz. rendeletet hatályon kívül helyező új jogszabály, a 19/1972. (X. 13.) MüM sz. rendelet sem tartalmaz semmiféle különleges megkötést a házfelügyelők munkakönyvének kiadásával kapcsolatban. Bár a munkaviszony megszüntetésének módja és időpontja a per során tisztázásra nem került, nem vitás a felek előadása alapján, hogy az alperes a munkaviszonyát megszüntette, s így az Mt. V. 32. §-ának rendelkezéseire figyelemmel a munkaviszony megszűnésekor, illetőleg az utolsó munkában töltött napon a felperes köteles lett volna a munkakönyvet — a munkaviszony megszűnésének módjától függő — bejegyzéssel kiadni. A kifejtettekből következik, hogy a munkaügyi bíróság ítélete törvénysértő. Ezért azt a Legfelsőbb Bíróság — a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján — hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (M. törv. II. 10 185/1973. sz.) 96. A munkaviszonynak csak a 12/1967. (X. 20.) MüM számú rendelet 19. §-ában megjelölt okból történt szünetelését kell a munkakönyvbe bejegyezni. Egyéb okból történt szünetelés bejegyzése esetén a dolgozó kérheti a bejegyzés törlését. A per irataiból kitűnik, hogy a felperes 1974. január hó 18-ig volt táppénzes betegállományban, ezt követően azonban 1975. március hó 18-ig nem jelentkezett az alperesnél munkára. Adatok vannak arra nézve is, hogy a felperes — egészségi állapotára figyelemmel — szorgalmazta leszázalékolását, rokkantsági nyugállományba helyezését. A Társadalombiztosítási Igazgatóság 1974. május hó 14. napján kelt határozata szerint azonban munkaképesség-csökkenése csupán 35%-os volt és ennek megfelelően 243