Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)
1974. március 18-tól május 21-ig nem tudtak elhelyezkedni, az így kiesett időre eső munkabérük megfizetésére kérték kötelezni. A munkaügyi bíróság tárgyalásán a II. rendű felperes a keresetét leszállította és csak az április 21-ig eltelt időre kérte az átlagkeresetének megtérítését. A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes termelőszövetkezet döntőbizottságának a felperesek követelését elutasító határozatát megváltoztatta és az alperest arra kötelezte, hogy a felpereseknek személyenként 1362 forintot és ezenkívül részperköltségként 20 forintot fizessen meg. A munkaügyi bíróság ítéletének indokai szerint a munkakönyv visszatartásában a felpereseket és az alperest is mulasztás terheli. Ezért az április 21-ig terjedő időre a felperesek keresetét részben megalapozottnak találta és az erre az időre eső munkabérük 50%-ának megfizetésére kötelezte az alperest. A munkaügyi bíróság az ítéletének rendelkező részében a jogorvoslat lehetősége felől úgy tájékoztatta a feleket, hogy az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Az ítéletet az alperesnek 1974. szeptember 5-én kézbesítették, majd ezt követően 1974. november 19-én az alperes igazolási kérelemmel egybekötött fellebbezést nyújtott be a munkaügyi bíróság ítélete ellen. A munkaügyi bíróság M. 360/1974/8. számú végzésével az alperes fellebbezését elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy munkaügyi perekben a Pp. 358. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetekben van helye fellebbezésnek. A munkabér-követelés tárgyában hozott határozat elleni fellebbezés lehetőségét azonban e jogszabály kizárja. A munkaügyi bíróság ítéletének a jogorvoslat lehetősége felől tájékoztató része, valamint az ítélet ellen benyújtott fellebbezést elutasító végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felperesek a keresetükben a munkakönyvük jogtalan visszatartásával okozott kár megtérítésére kérték kötelezni az alperest. A Pp. 358. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a munkaügyi bíróság székhelye szerint illetékes megyei bírósághoz fellebbezésnek van helye a vállalat anyagi felelőssége tárgyában hozott határozat ellen. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma Tanácselnöki Értekezletének e jogszabály alkalmazásával kapcsolatban hozott 1/1975. számú állásfoglalása szerint a munkaügyi bíróság ítélete ellen a Pp. 358. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján fellebbezésnek abban az esetben van helye, ha a perben érvényesített igény a Munka Törvénykönyvének a vállalat anyagi felelősségéről szóló 62. §-a rendelkezésein alapul. Ennek az anyagi felelősségnek körébe tartozik a vállalatnak a munkakönyv ki nem adásával okozott kárért való felelőssége is. Az említett állásfoglalás indokaiban kifejtettek szerint a Pp. 358. §-a (1) bekezdésének a) pontja eljárásjogi szabály, a vállalat anyagi felelősségét pedig a munkajog anyagi jogi tartalmú szabályai határozzák meg. A munkajogi anyagi felelősségre vonatkozó anyagi jogi tartalmú szabályokat a Munka Törvénykönyve a IV. részében „Anyagi felelősség" címszó alatt tartalmazza, s e jogszabályok közül az Mt. 62. §-a, valamint az Mt. V. ehhez kapcsolódó, s a vállalat anyagi felelősségének az általános rendelkezésektől eltérően szabályozott különleges eseteire vonatkozó 99—100. §-ai rendelkeznek a vállalat anyagi felelősségéről. Ebből következik, hogy a vállalat anyagi felelőssége tárgyában hozott — s ekként a Pp. 358. §-a (1) bekezdésének a) pontja fellebbezéssel megtámadható — határozatnak az 240