Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

ződés-módosításra a lejárat előtt 30 nappal egymást kölcsönösen értesíteni tartoznak." Az alperes a munkaviszonyt nem kívánta meghosszabbítani, ezért a munkaszerződésben foglalt időtartam betartásával a lejárat előtt: 1974. május 31-i értesítésében közölte a felperessel, hogy munkaviszonya a lejárat napjával, június 30-ával megszűnik. Munkaviszonyát határozatlan időtartamra nem hosszabbíthatja meg, amennyiben ez a dolgozónak megfelel, ismét hathónapi időtartamra megköti vele a szerződést. Ezt követően az alperes 1974. július 1-én kelt levelében közölte a felperessel, hogy a munkaviszonya az Mt. 28. §-a értelmében július 1-én megszűnik, intézkedik a munkabér, szabadságmegváltás kifizetéséről és a munkakönyv kiadásáról. 1974. július 4-én pedig felszólította, hogy az iratokat három napon belül jegyzőkönyvileg adja át. A felperes panaszában kérte munkaviszonyának helyreállítását és a munkakönyvi bejegyzés módosítását. Arra hivatkozott, hogy az előző vállalatánál fennállott határozatlan időre létesített munkaviszonya áthelyezés folytán szűnt meg, így munkaviszonyát továbbra is határozatlan idejűnek kell tekinteni. Az alperessel megkötött munkaszerződésben bár megállapodott a munkaviszony határozott időre történő létesítésében, de annak letelte után a termelőszövetkezet elnökének tudtával és beleegyezésével tovább dolgozott. 1974. július 3-án ellátta az alperes képviseletét a Legfelsőbb Bíróság előtt folyamatban volt perben. Az új alkalmazottak munkaszerződését 1974. július 1—5. közötti időpontban a munkáltató kérésére elkészítette. így munkaviszonya határozatlan időtartamúvá alakult át. A felperes panaszát a szövetkezeti döntőbizottság elutasította. A felperes keresetében kérte a döntőbizottság határozatának megváltoztatását, munkaviszonyának határozatlan időre való átváltoztatását, kérte az elmaradt időre járó munkabérét, valamint az új munkaviszonyában elért alapbére és az alperes által folyósított munkabér közötti különbözetet, a prémiumot, az év végi részesedését és az illetményföld haszna természetbeni értékét. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a keresetnek részben helyt adott, kötelezte az alperest, hogy a felperes munkakönyvében a munkaviszony megszűnésének időpontját 1974. július 22-ére javítsa ki és fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 3876 forint elmaradt munkabért. Indokolásában megállapította, hogy a felperes a munkaszerződés lejártát követően még öt napon át munkát végzett. Ezen nem változtat, hogy a felperes megtagadta az iratok átadását és többszöri szóbeli felhívás ellenére bejárt a munkahelyére és ott munkát végzett. A munkaadónak lehetősége lett volna megakadályozni a felperest a munkavégzésben, ha erre komoly szándéka lett volna. A felperes munkaviszonya tehát 1974. július 1-ét követően határozatlan időre szólóvá alakult át. Elfogadta a felperesnek azt az állítását, hogy az alperes igazgatósági elnökétől ígéretet kapott: a munkaviszony addig áll fenn a termelőszövetkezetnél, amíg új munkahelyet nem talál. Miután az új munkaviszonyt 1974. július 22-én létesítette, eddig az időpontig jár a munkabér. A felperesnek az illetményföld megváltása, év végi részesedése és prémiuma kifizetésére irányuló igényét, mint idő előttit, elutasította. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felperes kereseti igényét két okra alapította. Egyrészt arra hivatko226