Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

folyamatossága megszakad amiatt, mert a dolgozó rövid ideig munkaképessé válik, majd újból keresőképtelen lesz. Ilyen esetben az Mt. V. 26. §-ának b) pontjában meghatározott védelem újra kezdődik, azaz a betegségben töltött egyes időszakokat nem lehet összeadni. MK 9. szám Rokkantsági nyugdíjra jogot szerzett dolgozó munkaviszonyát úgy lehet megszüntetni, mint bármely más dolgozó munkaviszonyát. Ellentétes gyakorlat mutatkozik abban a kérdésben, hogy a rokkantsági nyugdíjra jogot szerzett dolgozó munkaviszonyát meg lehet-e szüntetni. Az egységes és helyes gyakorlat biztosítása érdekében abból kell kiindulni, hogy a rokkantsági nyugdíjra jogot szerzett dolgozó esetében nem áll fenn az Mt. 26. §-ának b) pontja szerinti védettség, helyzete ugyanis jelentősen különbözik az említett rendelkezés szerint felmondási védelem alatt álló beteg dolgozókétól. A megrokkant dolgozó munkaviszonyának felmondása esetén csökkent munkaképességének megfelelő munkát vállalhat és emellett — a nyugdíj jogszabályok szerint — rokkantsági teljes vagy résznyugdíjat kap. A beteg (keresőképtelen) dolgozó esetében ez a lehetőség nem áll fenn, mert a betegség (keresőképtelenség) ideje alatti munkavállalás tilos. A kifejtettekhez képest a vállalat — kellő alappal — az Mt. 26. §-ának alkalmazásával jogszerűen felmondhatja a rokkant dolgozó munkaviszonyát, de megteheti azt is, hogy az Mt. 43. §-ának (1) bekezdése szerint fizetés nélküli szabadságot biztosít a részére. Ugyanakkor a dolgozó nem köteles a munkaviszonyát megszüntetni. Ha pedig a vállalat a nála üzemi balesetet vagy foglalkozási betegség miatt megrokkant dolgozó munkaviszonyát a rokkantsági nyugdíj megállapítására tekintettel megszüntette, munkaképessé válása után a vállalat az Mt. 19. §-ának (1) bekezdése alapján köteles újból őt alkalmazni. E helyütt szükséges annak kiemelése, hogy az előbb tárgyalt kérdéssel nem azonos az 1/1967. (XI. 22.) MüM—EüM—PM számú együttes rendelet 10. §-ának (1) bekezdésében szabályozott eset, amely szerint — a 10. § (2) bekezdésében foglalt kivételektől eltekintve — nem lehet felmondani annak a dolgozónak, aki munkaviszonyban vagy ipari szövetkezeti tagsági viszonyban elszenvedett üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében baleseti járadékban részesül. Az utóbb említett esetben ugyanis a jogszabály olyan dolgozó részére biztosít védelmet, aki bár csökkent munkaképességű, de nem olyan mértékben, hogy rokkantsági nyugdíjra jogosult lenne. MK 10. szám Ha a vállalat a munkaviszonyt csak különösen indokolt esetben mondhatja fel, a különös indok fennállásának megállapításához mindig olyan súlyos ok szükséges, amely mellett a vállalat részére tarthatatlanná válna vagy aránytalan terhet jelentene a munkaviszony további fenntartása. Az Mt. V. 27. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetekben a jogalkotó a munkaviszonynak felmondás útján történő megszüntetését nem 17