Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

kör, amelynek ellátására a felperes alkalmas, ezt a munkakört felajánlották-e, áthelyezhető-e ebbe a munkakörbe és az új beosztást elvállalja-e. A bíróság nem vizsgálta a felmondás alapjául szolgáló okok valóságát sem, így az ítélete ezért is megalapozatlan. A munkaügyi bíróság az új eljárás során hozott ítéletével a keresetet elutasította. Annak indokolásában kifejtette, hogy a felperest az Mt. 26. §-ának (3) bekezdésében foglalt felmondási védelem nem illeti meg. Megállapította azt is, hogy a felmondásban megjelölt indokok valósak. A munkaügyi bíróság újabb jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Pp. 274. §-ának (3) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán a törvénysértő határozat helyébe — feltéve, hogy a döntéshez szükséges tények az iratok alapján megállapíthatók — a jogszabályoknak megfelelő határozatot hoz. Amennyiben pedig a döntéshez szükséges tények a periratokból nem állapíthatók meg, a Legfelsőbb Bíróság a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A Legfelsőbb Bíróság azonban ilyen esetben is kifejti a törvénysértést orvosló jogi álláspontját. Az eljáró bíróság a Legfelsőbb Bíróság által elrendelt új eljárás során a törvényességi határozatban kifejtett jogi állásponthoz kötve van, azzal ellentétes vagy attól eltérő határozatot nem hozhat, mert a perben vitás jogkérdésben a törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság döntött akkor is, ha a tényállás tisztázása céljából új eljárást rendelt el. Űj eljárásra utasítás esetén tehát a munkaügyi bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatában kifejtett szempontok szerint köteles eljárni. így foganatosítania kell mindazt a bizonyítást, amelyet a törvényességi határozat elrendelt. A Legfelsőbb Bíróság a korábbi határozatában már megállapította, hogy a felperest felmondási védelem illeti meg a 30—6/1971. (TK 19.) MT—TH számú utasítás 16. §-ának (1) bekezdése értelmében. A munkaügyi bíróság törvénysértéssel foglalt el ezzel ellentétes álláspontot és törvénysértően mellőzte annak vizsgálatát, hogy az alperes eleget tett-e a hivatkozott jogszabály ama rendelkezésének, hogy megfelelő másik munkakört ajánljon fel a felperesnek a felmondás előtt. Megalapozatlan az érdemi döntés azért is, mert a felmondási okok valósága kérdésében a kihallgatott tanúk csak azt állították, hogy a pénzügyi osztályon rossz volt a munkahelyi légkör, ezt azonban túlnyomó részt D.-né magatartására vezették vissza. A felmondás indokolására vonatkozó rendelkezés [Mt. 26. § (2) bek.] megfelelő értelmezése mellett az indokolás lényeges kelléke, hogy a munkáltató a dolgozó munkájának szükségtelenné válását elfogadhatóan megokolja és a munkaügyi perben ezt bizonyítsa is. A megismételt eljárásban csak az nyert eddig bizonyítást, hogy a felperes munkahelyén a légkör rossz volt, ez azonban az időközben fegyelmi úton elbocsátott D.-né magatartásával hozható összefüggésbe. Nem folytatott le bizonyítást a bíróság a felmondó határozatban megjelölt valamennyi felmondási ok valóságának megállapítására. Enélkül pedig érdemi döntése ismételten megalapozatlan és törvénysértő is. (M. törv. II. 1G 286/1975. sz., BH 1976/9. szám 425.) 190