Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

helye kijavításnak, de csak úgy, hogy a munkaügyi bíróság az indokolásában kifejtett számítás alapján a ki nem adott szabadság idejét négy napban jelöli meg. Miután a bíróság a már megítélt három nap szabadság megváltását egy napra „javította ki", ez a kijavító végzés törvénysértő. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság jogerős ítéletét, valamint a kijavító végzését hatályon kívül helyezte és az eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. U. 10 378/1975/4. sz.) 50. A felmondás indokainak vizsgálata, ha a munkaviszony csak különösen indokolt esetben mondható fel. A munkavégzés megtagadásának értékelése [Mt. 27. § (1) bek., MK 10. számú állásfoglalás, Mt. 34. § (3) bekezdése], A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét — amelyben a munkaviszonyának felmondását sérelmezte és annak helyreállítását kérte — elutasította. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában rámutat arra, hogy a felperes közvetlenül felettesét, az üzemvezetőt vezetőként nem ismerte el, utasításait nem fogadta el, vezetőjével az együttműködést megtagadta, utasításával ellentétes utasításokat adott ki, ezért magatartása olyan súlyos ok, amely az Mt. V. 27. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt felmondási korlátozás alkalmazását nem teszi lehetővé. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában kifejtette azt is, hogy a felperes a vezetői utasítások végrehajtását szóban utasította vissza, azokat írásban nem rögzítette, de előfordult, hogy az írásbeli utasítást nem vette át. Ezzel a felperes magatartása az Mt. 34. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel is ellentétes volt. Hivatkozott még a munkaügyi bíróság arra, hogy a felperes a saját munkaterületén feltárt szabálytalanságok megszüntetésére nem törekedett. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. V. 27. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint csak különösen indokolt esetben mondható fel a munkaviszonya annak a dolgozónak, akinek négy vagy több, általa eltartott családtagja van és családjában más önálló keresettel rendelkező nincsen. A nem vitatott perbeli adatok szerint megállapítható, hogy a felperesnek 9 gyermeke van, akik közül öten már önállóak ugyan, de két gyermek még főiskolás, kettő pedig általános iskolában tanul. E tényekre figyelemmel tehát elengedhetetlen annak vizsgálata, hogy a felperes munkaviszonyának felmondása különösen indokolt-e. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma a 10. számú állásfoglalásában iránymutatást adott arra, hogy abban az esetben, ha a vállalat a munkaviszonyt csak különösen indokolt esetben mondhatja fel, a különös indok fennállásának megállapításához mindig olyan súlyos ok szükséges, amely mellett a vállalat részére tarthatatlanná válna vagy aránytalan terhet jelentene a munkaviszony további fenntartása. A különös indokot megvalósító súlyos ok jelentkezhet a dolgozó személyével összefüggésben, s jelentkezhet a vállalat gazdálkodása körében is. A dolgozó személyével kapcsolatban a különös indok megállapítható, ha a dolgozó a munkaviszonyából eredő kötelezettségeit szándékosan szegi meg (pl. munkamegtagadás, üzemi lopás), de megállapítható a munkaviszonyból eredő kötelezettségeinek gyakori gondatlan megszegése (pl. sorozatos ha285