Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

heti. A megállapodásnak ez a része érvénytelen, s a munkaviszonyt határozatlan időre létesítettnek kell tekinteni. MK 7. szám A vállalat nem kötelezhető arra, hogy a dolgozónak más vállalathoz való áthelyezéséhez hozzájáruljon. Nem, vonatkozik ez a rendelkezés azokra az esetekre, amikor a dolgozó nem államigazgatási vagy igazságszolgáltatási szervtől ilyen szervhez áthelyezését kéri, feltéve, hogy az új munkahely elfoglalására megjelölt idő a dolgozóra irányadó felmondási időnél nem rövidebb. Ebben az esetben szükséges az áthelyező szerv vagy vállalat hozzájárulása. Az Mt. 25. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkaviszony a dolgozónak más vállalathoz történő áthelyezésével megszűnik. Ebben a két vállalatnak egymással és a dolgozóval meg kell állapodnia. Vitás volt a gyakorlatban, hogy ha a vállalat az áthelyezéshez nem járul hozzá, a dolgozó emiatt munkaügyi vitát kezdeményezhet-e (Mt. 4. §), s az áthelyezéshez hozzá nem járuló vállalatot a munkaügyi vitát eldöntő szerv az áthelyezéshez való hozzájárulásra kötelezheti-e. Az Mt. 4. §-ához fűzött miniszteri indokolás 3. pontja szerint a dolgozó a vállalat intézkedései ellen panasszal élhet, kivéve, ha — a gazdasági érdekek érvényesítése végett — a jogszabály a vállalat mérlegelésére bízza a végleges döntést. A 9/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 1. §-ának (3) bekezdése értelmében ha a dolgozó valamely jogosultságát nem jogszabály biztosítja, hanem annak megadását az igazgató a mérlegelési jogkörében döntheti el, a jogosultság megtagadása miatt munkaügyi vita nem indítható, kivéve, ha jogszabály megengedi. A kifejtettekből következik, hogy a más vállalathoz történő áthelyezéshez való hozzájárulás a vállalat hatáskörébe tartozó olyan kérdés, amelyben a vezető belátására van bízva a döntés. Következésképpen a dolgozó a meghozott döntés ellen — mint ahogy pl. a jutalmazás kérdésében is — a munkaügyi vitát eldöntő szervhez panasszal nem fordulhat. A dolgozónak megvan a lehetősége arra, hogy ha a vállalatnál a reá vonatkozó munkafeltételek nem kielégítőek, a munkaviszonyát felmondja. Arra azonban, hogy a vállalat más vállalathoz, méghozzá a dolgozó által megjelölt vállalathoz történő áthelyezéséhez hozzájáruljon, munkaügyi vitát eldöntő szervnél előterjeszthető igénye nincs. Ha azonban a vállalat a dolgozó áthelyezéséhez előzőleg hozzájárult és az erre vonatkozó megállapodás megtörtént, de utóbb a vállalat ennek a kötelezettségének nem hajlandó eleget tenni, a dolgozó a megállapodás teljesítése érdekében munkaügyi vitát kezdeményezhet. Ilyenkor ugyanis már nem az áthelyezéshez való hozzájárulás kikényszerítéséről, hanem a munkaszerződés-módosításban foglalt áthelyezésre vonatkozó megállapodás érvényesítéséről és az ennek megfelelő munkakönyvi bejegyzés teljesítéséről van szó. Az államigazgatási és az igazságszolgáltatási dolgozók munkaviszonyának egyes kérdéseiről szóló 38/1973. (XII. 27.) MT számú rendelet (a továbbiakban: Mt. VÁ.) 1. §^a értelmében a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény végrehajtásaként kiadott 34/1967. (X. 8.) Korm. számú ren15