Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

vezés tényét, másrészt hivatkozik a felperes által korábban elkövetett, a munkaviszonyával összefüggő szabálysértésre. A felperes fellebbezését a 7/1972. (XI. 28.) IM sz. rendelet 14. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel már a munkaügyi bíróság keresetlevélként bírálta el. Az 1973. január 19-én hozott ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, hatályon kívül helyezte a felmondást és kötelezte az alperest, hogy a felperest az m.-i egyszemélyes italboltba helyezze át, továbbá elrendelte összesen 3400 forint kiesett munkabérének a felperes részére történő megfizetését. A bíróság az ítéletét az Mt. V. 27. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezésre alapította. Az alperes jogerős ítélete ellen perújítási kérelmet terjesztett elő. Ebben arra hivatkozott, hogy az m.-i italbolt egyszemélyes, szabadkasszás egység, melynek vezetője mint kiváló dolgozó és törzsgárdatag ugyancsak munkajogi védettséget élvez, ennélfogva nem helyezhető át. A felperesre a szabálysértési hatóság többször szabott ki bírságot, ezért a 4/1972. (III. 16.) DkM sz. rendelet értelmében egyébként is meg kellene szüntetni a munkaviszonyát. A munkaügyi bíróság a perújítást megengedhetőnék találta. A tárgyaláson a peres felek egyezséget kötöttek, amely szerint az alperes takarítói beosztást ajánlott fel a felperesnek havi 900 forint munkabérért, amit a felperes elfogadott. Ennek eredményeként a bíróság hatályon kívül helyezte a korábbi ítéletét, jóváhagyta a peres felek által kötött egyezséget és a kiesett időre 2022 forint munkabér és családi pótlék megfizetésére kötelezte az alperest. A munkaügyi bíróság ítéletei ellen emelt törvényességi óvás alapos. Helyesen állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a peres felök közötti jogvita elbírálása során, a "felperes munkaviszonyának felmondással történő megszüntethetősége tekintetében az Mt. V. 27. §-ában foglalt feltételek fennállását kell vizsgálni. A bíróság azonban a peres ügy adatai alapján helytelen jogi következtetésre jutott a különösen indokolt esethez kötött felmondási korlátozás alkalmazása vonatkozásában. Az Mt. V. 27. §-a nem határozza meg, hogy a fokozott védelemre szorulók tekintetében melyek azok az okok, amelyek a munkaviszony felmondását — különös indokként — nem zárják ki. Ennek megfelelően a különös indok fennállásának megállapításához mindig az eset összes körülményeinek vizsgálata szükséges. A különös indok megállapításához minden esetben olyan súlyos ok szükséges, amely mellett a vállalat részére tarthatatlanná válnék vagy aránytalan terhet jelentene a munkaviszony további fenntartása. A különös indokot megvalósító súlyos ok jelentkezhet a dolgozó személyével összefüggésben, de bekövetkezhet a vállalat gazdálkodása körében is. A vállalat gazdálkodása körében a dolgozók munkaviszonyára különösen átszervezések, létszámcsökkentések, a gazdálkodás színvonalának emelése érdekében végrehajtott személycserék hatnak ki. A különös indok megállapításához azonban ezekben az esetekben is szükséges a többletkörülmény, a súlyos ok fennállása. Az alperes által közölt felmondás indokolása az alperes egy meghatározott vendéglátó egységének, a felperes korábbi munkahelyének műszakátszervezésére és minőségi cserére hivatkozott. Ez az indok azonban nem tekint170