Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

Az ítélet nem tartalmaz indokolást a felperes elmaradt munkabére kér­désében. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A per iratai alapján egyértelműen megállapítható, hogy a felek 1973. augusztus hó 3-án határozatlan időre szóló munkaviszonyt létesítettek egy­mással. Ezzel szemben nem tűnik ki, hogy milyen körülmények között is került sor — akár utólag — a határozatlan idejű munkaviszonynak határo­zott idejű munkaviszonnyá való megváltoztatására. Erre nézve a perben egymással ellentétes előadások hangzottak el. A felperes állította, hogy az alperes az új munkaszerződés létrehozása során csupán formai okokra hi­vatkozott, és ezzel megtévesztette őt. Az alperes pedig azt adta elő, hogy az új munkaszerződés megkötésére — a felperes magatartása miatt — a felperes hozzájárulásával került sor. Ilyen, egymással teljesen ellentétes előadások mellett a munkaügyi bíró­ság nem mellőzhette volna a Pp. 355. §-ának (2) bekezdése szerint kötelező részletes bizonyítási eljárás lefolytatását a felperes által sérelmezett mun­kaszerződés létrejötte körülményeinek tisztázása érdekében. ítéletét kizá­rólag a felperes előadására alapította. Ennek a kérdésnek bizonyítási eljá­rás alapján való megnyugtató tisztázása már annál az oknál fogva sem mellőzhető, mert adott esetben — amennyiben a felek akarata kölcsönösen arra irányul — nincs akadálya a határozatlan idejű munkaviszonynak hatá­rozott idejű munkaviszonnyá történő megváltoztatásának. Az előzőekben említett bizonyítási eljárás eredménye alapján bírálható csak el, hogy a felperes munkaviszonya 1974. február 3-án megszűnt-e, vagy munkaviszonyának ebben az időpontban történő megszüntetése jog­ellenes volt-e. E kérdés tisztázásánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy a három gyermekét egyedül nevelő felperes szándéka csak rendkívüli esetben irá­nyulhatott a határozatlan idejű munkaviszonynak határozott idejűvé való módosítására. Valószínűsíteni látszik a felperesnek a határozatlan idejű munkaszerződés fenntartására irányuló akaratát az, hogy előadása szerint az új szerződésekor megkereste az alperes főkönyvelőjét és attól a szerző­dés újbóli megkötésének okát tudakolta. Válasza szerint az 1973. november 3-i munkaszerződés megkötése csak formális. Szükséges lett volna tehát e tanúnak kihallgatása a szerződés megkötésének körülményére. Az új eljárás során figyelemmel kell lenni arra is, hogy a meghatározott időre kötött 1973. november 3-án keltezett újabb munkaszerződés „mun­kaszerződés (határozatlan időre)" című nyomtatványon készült, amely már önmagában is megtévesztő lehet ebben a formában a felperes számára. A feltüntetett kérdések tisztázása ad választ arra is, hogy a felperest megilleti-e és milyen időszakra illeti meg elmaradt munkabér. Ebben a vonatkozásban rá kell mutatni arra: nem tűnik ki sem a peres iratokból, sem az ítéletből, hogy a bíróság milyen adatokra alapította a felperes elma­radt munkabére megállapításával kapcsolatos rendelkezését, különös tekin­tettel az alperes megtérítési kötelezettségének időtartamára. Nem tartalmaz az ítélet indokolást arra sem, hogy milyen adatok alap­ján számította ki az elmaradt munkabér összegét és nem is tisztázta, hogy a felperes az ítélet meghozatala napjáig pl. volt-e keresőképtelen beteg és így munkabérre vagy táppénzre jogosult. Nem derítette fel a tényállást abban a kérdésben sem, hogy volt-e a fel­166

Next

/
Oldalképek
Tartalom