Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

rendeletével egyidőben tette közzé a kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozók szakképesítéséről szóló 1/1971. (VI. 24.) BkM számú rendeletét, amelynek hatálya a belkereskedelmi ágazathoz tartozó és a rendeletben felsorolt munkakörökben foglalkoztatott dolgozókra terjed ki. E rendelet 1. számú mellékletének II. fejezete pedig a műszaki, forgalmi, áruforgalmi, gazdasági ügyintézők körébe sorolja a kontírozó könyvelőket. Minthogy a felperes munkaügyi és bérszabályzata e kérdésben a jogszabállyal ellentétes, a jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni. Az említett rendelet a kontírozó könyvelők részére előírt végzettségek mellett mérlegképes könyvelő képesítést is megkíván, az évek óta ezt a munkakört betöltő alperesek azonban az egyébként előírt képesítésen túlmenően ilyen képesítéssel nem rendelkeznek. A rendelet 3. §^a szerint a hatálybalépés előtt érvényben volt jogszabályok rendelkezéseinek alapján elismert képesítéseik, mentesítések továbbra is érvényesek, ha a dolgozót képesítésének, illetve mentesítésének megfelelő munkakörben foglalkoztatják vagy újonnan alkalmazzák. A Legfelsőbb Bíróság erre figyelemmel vizsgálta, hogy az 1/1971. (VI. 24.) BkM számú rendelet hatálybalépését megelőző időben volt-e olyan jogszabály, amely a fogyasztási és értékesítési szövetkezetek vonatkozásában a mérlegképes könyvelői képesítést az alperesek által betöltött munkakörre előírta. A számviteli, pénzügyi képesítéshez kötött munkakörök megállapításáról szóló 78/1962. (K. É. 24.) BkM számú utasítás a kontírozó könyvelői munkakört ugyancsak mérlegképes könyvelői képesítéshez kötötte. E jogszabály hatálya azonban kizárólag a belkereskedelmi miniszter főfelügyelete alá tartozó szervekre, illetőleg vállalatokra terjedt ki, ellentétben az 1/1971. (VI. 24.) BkM számú rendelettel, amely már a belkereskedelmi ágazathoz tartozó központi és hálózati dolgozók szakképesítését rendezi. A fogyasztási, értékesítési szövetkezetek szóban forgó dolgozói vonatkozásában tehát az 1/1971. (VI. 24.) BkM rendelet hatálybalépését megelőző időben nem volt olyan jogszabály, amely e dolgozók általában megkívánt képesítésén felül további képesítést is előírt volna. Miután pedig az alperesek az említett rendelet hatálybalépését megelőzően is ténylegesen kontírozói munkakört töltöttek be, és a jogszabály e munkakört ügyintézői munkakörnek tekinti, minden alapot nélkülöz a felperesnek az az álláspontja, hogy az alperesek ügyviteli dolgozók. A felperesnek egyébként módjában áll, hogy az alpereseket — megfelelő határidő kitűzésével — a mérlegképes könyvelői képesítés megszerzésére kötelezze. (M. törv. II. 10 238/1973. sz.) 32. A dolgozó másik munkakörbe való végleges áthelyezésére csak közös megegyezéssel kerülhet sor. Ha a felajánlott munkakört a dolgozó nem fogadja el és a munkáltató eredeti munkakörében nem hajlandó őt foglalkoztatni, a munkahelyéről ez okból távol maradó személy munkaviszonyát nem lehet az Ml. 31. §-ának (2) bekezdése alapján megszűntnek tekinteni. Az így kiesett idő alatt — amíg a munkaviszony fennáll — a dolgozót átlagkeresete illeti meg és elhelyezkedési kötelezettség nem terheli [Mt. 24. § (1) bek., 33., 34. §]. 11. A Legfelsőbb Bíróságnak a munkaügyi bíróság határozatát hatályon kívül helyező és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hoza156