Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

Törvénysértően hivatkozott a munkaügyi döntőbizottság és a bíróság a panasz elkésettségének indokaként az Mt. V. 107. §-ának (1) bekezdésére is. Ez a rendelkezés ugyanis a panasz előterjesztését csak akkor köti 15 napos határidőhöz, ha a munkaügyi vita tárgya az Mt. V. 107. §-a (1) bekezdésének a)—d) pontjában foglalt esetek egyike. (A murikaszerződésnek vállalat által történt egyoldalú módosítása, a munkaviszony megszüntetése, a kártérítésre és a tévesen kifizetett munkabér visszafizetésére kötelező határozat, fizetési felszólítás, valamint a fegyelmi határozat és a fegyelmi eljárás mellőzésével büntetést kiszabó határozat.) Az Mt. V. 107. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti „kártérítésre kötelező határozatnak, illetve fizetési felszólításnak" egyértelműen csak a vállalat által hozott kártérítésre kötelező határozatot, illetve a vállalat által a dolgozóhoz intézett fizetési felszólítást lehet tekinteni. Nem tekinthető azonban ilyennek a dolgozó által üzemi baleset folytán az Mt. 62. §-a alapján érvényesített kártérítési igényt elutasító vezérigazgatói határozat. Ez az Mt. 62. §-ának, 64. §-a (1) bekezdésének és az Mt. V. 107. §-a (1) bekezdésének összefüggése alapján kétséget kizáróan megállapítható. Ilyen körülmények között a felperesnek nem is volt szüksége kimentésre. A bíróság ezzel ellentétes állásfoglalása törvénysértő. (M. törv. I. 10 004/1973. sz., BH 1973/10. szám 385.) c) A szakszervezeteknek a törvénnyel kapcsolatos jogai 12. A vállalatoknál szervezett szakszervezeti jogsegélyszolgálat jogosult a vállalat dolgozóját, nyugdíjas dolgozóját és szakmunkástanulóját a polgári peres és nemperes eljárásban képviselni. (MK—PK 58. számú állásfoglalás, indokolását lásd a 67. oldalon.) 13. A munkaviszonyt érintő kérdésekben a dolgozó érdekében — nevében és helyette — külön meghatalmazás nélkül a magasabb szintű szakszervezeti szerv is eljárhat. Ilyen esetben is a bíróságnak a hiánypótlásra felhívó végzést az érdekelt dolgozóval is közölnie kell [Mt. 15. § (2) bek., Pp. 49. § (4) bek., 135. § (4) bek., 219 § (1) bek. d) pont]. A felperes az alperesi vállalat gyáregységénél műszerfal-kezelői munkakörben dolgozott. A művezetője 1972. március 23-án a forgócellás adagológép beszabályozására utasította. E munka végzésénél a felperes jobb kezét a forgórészen levő gumilapátok összeroncsolták, három ujjából kétkét ízt amputálni kellett. A bíróság a felülvizsgálati eljárás során hozott ítéletében kötelezte az alperest a táppénz és az átlagkereset közötti különbözet megfizetésére. Az Orvosi Bizottság a felperes 67%-ot meghaladó munkaképesség-csökkenését megállapítva, őt III. csoportbeli rokkantnak minősítette. A társadalombiztosítási igazgatóság az orvosi szakvéleményben foglaltakra figyelemmel a felperes részére 1973. március 10. napjától havi 2226 forint baleseti rokkantsági nyugdíjat állapított meg. A felperes azzal a kérelemmel fordult az alperesi vállalat igazgatójához, hogy a vállalat fizesse meg járadékként a korábbi átlagkeresete és a baleseti rokkantsági nyugdíja közötti különbözetet. Az alperes a felperes kérelmét elutasította. A felperes ezután felülvizsgálati kérelemnek nevezett, a bírósághoz cim129