Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

hanem élelmezési, szállás-, valamint közlekedési költség megtérítésére szolgál. Ezt támasztja alá az Mt. V. 69. §-a, amely szerint „a levonások szempontjából a dolgozónak az átlagkeresetbe beszámítható minden díjazása a munkabérrel esik egy tekintet alá". Tehát a munkabér vagy egyéb díjazás téves kifizetése esetén alkalmazandó szabály azokra a juttatásokra irányadó, amelyek az átlagkeresetbe számítanak. A költségátalány címén felvett összeg nem számít be az átlagkeresetbe, mert ezt a vállalat nem a 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 7. §-ának (1) bekezdésében meghatározott alapból fizeti ki. Amennyiben tehát a dolgozók nagyobb összegű költségátalányt vettek fel, mint amennyi részükre jogosan járt volna, a vállalatnak ebből eredő visszatérítési igénye az Mt. 5. §-ában meghatározott elévülési időn belül érvényesíthető. (M. törv. II. 10 030/1975. sz., BH 1975/12. szám 576.) 5. A helytelen munkakönyvi bejegyzés kijavítása iránti igény elévülési ideje három év [Mt. 5. § (1) bek.]. A felperes 1969. október 7-től betanított autószerelőként állott az alperes alkalmazásában. Munkaviszonyát 1972. augusztus 17-én — az alperes előadása szerint — nem a jogszabálynak megfelelő módon szüntette meg, ezért a munkakönyvébe az alperes „kilépett" bejegyzést tüntetett fel. A felperes anyja írásban az alpereshez fordult és a munkakönyvi bejegyzés törlését kérte. Arra utalt, hogy fia már a munkaviszony megszűnésekor is beteg volt és e betegséggel áll összefüggésben a munkaviszony megszüntetése. Az alperes igazgatója az értesítésében azt közölte a felperes anyjával, hogy a munkakönyvi bejegyzés törlésére nincs lehetőség, mert a felperes a munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. Egyébként a munkakönyvi bejegyzést csak az arra illetékes szerv által hozott jogerős határozat alapján lehet kijavítani. Ezt követően a felperes anyja az alperesi vállalatnál működő munkaügyi döntőbizottsághoz nyújtott be kérelmet az iránt, hogy a „kilépett" munkakönyvi bejegyzést változtassa meg. Hivatkozott a fia betegségére, megemlítve, hogy kilépése idején is beteg volt, továbbá, hogy azóta két hónapot kórházban töltött. A munkaügyi döntőbizottság a panaszt tárgyalásra nem tűzte ki, hanem 1974. március 1-én a döntőbizottság elnöke értesítést küldött a felperes szüleinek, amelyben közölte, hogy a munkaügyi döntőbizottság azért nem foglalkozik a panasszal, mert a felperes már nem áll az alperessel munkaviszonyban és kilépése óta több helyen is dolgozott. A felperes ezek után anyjának meghatalmazást adott, hogy a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelének tárgyalása során képviseletét ellássa. A keresetében sérelmezte a vállalat és a munkaügyi döntőbizottság elnökének elutasító közlését, továbbá azt is kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest az alkalmaztatása idején jogtalanul csökkentett órabér-különbözetének megfizetésére. Előadta, hogy 1969. október 7-én átképzős autószerelő ipari tanulóként nyert alkalmazást, ezért a korábbi munkahelyén elért órabérét 3 forinttal csökkentették. Szerepel a keresetlevélben az is, hogy az alperes tankönyveket is vásároltatott, ugyanakkor a szakképzettség 117