Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

bíróság megállapítja,, hogy a hiányt egészben vagy részben a dolgozó bűncselekménye okozta, s így a leltárhiány oka ismert). Végül megváltoztatja a munkaügyi vitában a munkaügyi döntőbizottság által megállapított tényállást a büntetőbíróság jogerős határozata is a dolgozó cselekményének büntetőjogi minősítésével, illetve ezzel kapcsolatban bűncselekmény megállapításával vagy felmentő ítéletével, így a fegyelmi határozat alapjául szolgáló ügyben pl. verekedésnél a jogos védelem megállapításával. Az említett büntetőbírósági ítéletek is új eljárás alapjául szolgálhatnak. ^z új eljárás említett két alapja közt lényeges időbeli különbség van: a) csak olyan tény szolgálhat új eljárás alapjául, amely már a munkaügyi döntőbizottsági eljárás során megvolt, csak nem bírálták el, b) munkaügyi döntőbizottsági, bírósági vagy más hatósági határozat pedig akkor is új eljárás alapjául szolgálhat, ha a munkaügyi vita eldöntése után keletkezett és a munkaügyi vitában eljáró munkaügyi döntőbizottság határozatának ténybeli alapját megváltoztatta, de csak olyan tény alapján, amely az alapeljárás során hozott határozat meghozatalának időpontjában is fennállott, és csak a szóban levő későbbi határozatban nyert megállapítást és értékelést. MKT 3/1975. szám A nyugdíjaknak a kártérítési járadék megállapítása után történő általános évenkénti emelése járadékcsökkentő tényezőként nem vehető figyelembe. A járadék megállapításakor azonban, ha több naptári évben esedékessé vált járadékról van szó, a járadékösszeg kiszámításánál a teljes, tehát az egyes naptári években történt emelést is magába joglaló nyugdíjösszegeket kell kártérítést csökkentő tényezőként figyelembe venni. Ugyancsak a teljes, tehát az időközben történt emelést is magában foglaló nyugdíjösszeget kell a járadéknak a 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 9. §-ának (1) bekezdése alapján történő módosítása esetén számításba venni. A kártérítési járadék megállapításánál az elmaradt jövedelmet mint kárt kell megtéríteni, a kártérítés összegének kiszámításánál azonban a 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 11. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint le kell vonni azt az összeget, amelyet a dolgozó vagy hozzátartozója a bekövetkezett sérelemre tekintettel társadalombiztosítási szolgáltatásként kap. Ezek szerint kártérítést csökkentő tényező a dolgozó részére folyósított teljes — tehát a 2%-os emelést is magában foglaló — nyugdíj összege. Ezt a 11. §-ból kitűnően a kártérítés összegének kiszámításánál, tehát a kártérítés megállapításánál kell figyelembe venni. Ezért a kártérítési járadék megállapítása után a nyugdíjak általános évenkénti emelése címén a járadék nem csökkenthető. Abban az esetben viszont, amikor több naptári évben esedékessé vált járadék megállapításáról van szó, az egyes naptári években folyósított teljes — tehát a 2%-os emelést is magában foglaló — nyugdíjösszegeket kell az elmaradt jövedelemből levonásba hozni. A járadéknak a 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 9. §-ának (1) bekezdése alapján történő módosításánál pedig, minthogy az esetben is kártérí708