Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

A vádlott korábban különböző bűncselekmények elkövetése miatt 4 alkalommal állt már bíróság előtt. Fiatal kora ellenére 3 évet meghaladó időt töltött büntető intézetben. A korábbi bűncselekményeit is a szeszes ital motiválta, a katonai szolgálat ideje alatt szintén a mértéktelen italozás volt rá jellemző. A katonai szolgálatra történt bevonulása után sem változtatott kifogásolható életvezetésén. Az első, enyhébb megítélés alá eső bűncselekménye miatt szoros felügyelet alá helyezték. Ennek szabályait ugyancsak az italozás céljából szegte meg és valósította meg később a súlyosabb bűncselekményét. Ilyen előzmények mellett nincs remény arra, hogy a vádlottat katonai életviszonyok között lehessen nevelni a társadalmi együttélés normáinak betartására. Tévedett ezért a katonai bíróság, amikor a szabadságvesztést a Btk. 107. § alapján fegyelmező zászlóaljban rendelte végrehajtani. Nem volt indokolt a Btk. 38/E. §-ának felhívásával eshetőleges végrehajtási fokozatként a szigorított börtön fokozat megjelölése sem. A vádlott életvezetése, előélete nem alapozza meg a kedvezőbb végrehajtási fokozat kijelölését. A Legfelsőbb Bíróság mellőzte a Btk. 107. §-ának és a 38/E. §-a (1) bekezdésének alkalmazását és a kiszabott szabadságvesztést fegyházban rendelte letölteni. (Legf. Bír. Katf. IV. 47/1974. sz.) 82. A sorkatonai szolgálat végén nem katonai bűncselekményeket elkövető és már harmadszor bíróság előtt álló vádlottal szemben a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásának elrendelése nem alkalmas a büntetés céljainak elérésére. A katonai bíróság a honvéd vádlottat lopás bűntette, valamint társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt 10 hónapi, fegyelmező zászlóaljban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Megállapította, hogy e végrehajtási mód törvényi előfeltételei megszűnésének esetén a szabadságvesztést fogházban kell végrehajtani. Az első fokú ítéletben megállapított tényállás szerint a vádlott 1974 júniusában eltávozást kapott és a szülei lakhelyére utazott. A hazaindulása után italozni kezdett, emiatt a csatlakozó vonatot lekéste. Talált egy lezáratlan motorkerékpárt, amelyet elvitt és azzal hazautazott. A járművet egy közeli tsz majorban állította le, azt később a tulajdonos a hatóság útján viszszakapta. A vádlott egyik katonatársával a Római-parton nagyobb mennyiségű sört fogyasztott. Ebben az időben az egyik közeli csónakházból hazaindult K. K. sértett. A vádlott és társa előtt elhaladva, azok durva kifejezést használtak vele szemben, majd rátámadtak és mindketten bántalmazni kezdték. Az ütlegelés következtében K. K. orrcsonttörést, agyrázkódást és egyéb sérüléseket szenvedett. Ezek gyógytartama meghaladta a 8 napot. A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a vádlottra kiszabott szabadságvesztés végrehajtási módjával. A vádlott lényegében már kitöltötte a katonai szolgálatát. Az egyik cselekménye vagyon elleni bűncselekmény volt, ugyanakkor hasonló cselekmények miatt már két esetben volt büntetve. Ilyen körülmények mellett nem indokolt a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásának elrendelése. Ezt egyébként a katonai érdekek sem kívánják meg. A Legfelsőbb Bíróság mellőzte ezért a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtását. (Legf. Bír. Katf. IV. 430/1974. sz.) 83