Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

vesztésre ítélte. Helyesen látta ugyanakkor, hogy a szolgálati helyzetével ily súlyosan visszaélő, s alárendeltjeit is bűncselekmény elkövetésébe bevonó terhelt nem méltó a rendfokozat viselésére. Épp így azt is, hogy a cselekmény elkövetésének körülményei, s a fegyelemre gyakorolt káros kihatása folytán a szabadságvesztés próbaidőre való felfüggesztésére nem nyílik lehetőség, elsődlegesen azért, mert az nem szolgálná másoknak a hasonló cselekményektől való visszatartását, tehát a Btk. 34. §-ában írt célok megvalósítását. Márpedig a Legfelsőbb Bíróság XXXIV. számú büntető elvi döntésében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Btk. 70. §-a (1) bekezdésének alkalmazására csak a Btk. 34. §-ában írtakkal összhangban kerülhet sor. Következésképp a szabadságvesztés végrehajtása csak akkor függeszthető fel, ha az sem az egyéni nevelés, sem pedig az általános megelőzés hatályosulását nem gátolja. Törvényt sértett ekként a másodfokú bíróság, amikor a kellő előfeltételek hiányában lehetőséget látott a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre való felfüggesztésére. Inkább az első fokú bíróságnak azt a mulasztását kellett volna pótolnia, hogy a terheltre kiszabott szabadságvesztést börtönben, s nem fegyelmező zászlóaljban rendelte végrehajtani. Kétségtelen ugyan, hogy az I. r. terhelt nem kifejezetten katonai bűncselekményeket valósított meg. Az idegen jármű jogtalan elvétele és a szeszes italtól befolyásolt állapotban való járművezetés, valamint ilyen helyzetben baleset okozása a polgári életben is elkövethető. Mégsem lehetett azonban arra a következtetésre jutni, hogy a terhelt cselekménye az adott esetben nem állott szoros összefüggésben a katonai életviszonyokkal. Az eddig kifogástalan életvitelt tanúsító és szolgálati feladatait is példásan ellátó terhelt ugyanis a katonai életviszonyokból adódó sajátos helyzetben követte el cselekményét. Ünnepnap lévén elöljárói nem tartózkodtak a laktanyában, a délelőtt folyamán ennek ellenére szolgálati feladatait végezve, az alakulat egyik gépkocsiját javította. A délutáni szabad időben pedig, miután nem kaptak eltávozást, mind ő, mind pedig társai italozni kívántak, s az általa a délelőtt folyamán javított gépkocsit az ital beszerzése végett vette jogtalanul igénybe, majd az elfogyasztott ital hatása alatt valósította meg további cselekményét. Nyilvánvaló, hogy polgári életviszonyok között e bűncselekmény elkövetésére részéről nem került volna sor. Ezen túlmenően a cselekmény súlyát nagymértékben növelte, hogy azt rendfokozatával visszaélve valósította meg, s az elkövetésbe belevonta alárendeltjét is. Magatartása így a közlekedés biztonságán, s társai testi épségén túlmenően a szolgálati rendet és fegyelmet, tehát a katonai szolgálati viszonyokat is jelentősen sértette. Arra pedig a Legfelsőbb Bíróság már több ízben rámutatott, hogy a fegyelmező zászlóalj mint a szabadságvesztés sajátos katonai végrehajtási módja, elsődlegesen éppen a szolgálati renddel és fegyelemmel szembehelyezkedő, esetileg megtévedve bűncselekményt elkövető katonák megnevelésére szolgál; az olyan személyekére tehát, mint amilyen az I. r. terhelt is. Nála is meg lehetett állapítani, hogy addig kifejezetten példás életvitelt tanúsított, s csupán esetileg követett el olyan cselekményt, amely a szolgálati rendet és fegyelmet sértette. A végrehajtás e sajátos katonai módjának alkalmazása ugyanakkor a terhelt érdekét is szolgálja, mert a büntetés fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtása esetén a Btk. 113. §-a (1) bekez79