Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

A terhelteket a segítségül hívott rendőrök gépkocsival állították elő a rendőrkapitányságra. Az ítélet ellen a II. r. terhelt terhére, a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés miatt emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta. A Btk. 70. §-a (5) bekezdésének a) pontja értelmében a büntetés végrehajtása nem függeszthető fel, ha a bíróság mellékbüntetésként közügyektől eltiltást alkalmaz. Minthogy az eljárt bíróság a II. r. terheltre 1 évi közügyektől eltiltást is kiszabott, a főbüntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés törvénysértő. A Btk. 70. §-ának alkalmazására azonban egyéb okból sem volt törvényes alap. A Legfelsőbb Bíróság XXXIV. számú büntető elvi döntésében kifejtettek szerint a büntetés végrehajtásának felfüggesztésénél — az elkövető személyi körülményeinek értékelése és az elkövetett bűncselekmény jellegének és súlyának mérlegelése mellett — azt kell vizsgálni, hogy a felfüggesztés összhangban áll-e a büntetés céljaival, szolgálja-e a társadalom védelmének érdekeit és nem áll-e ellentétben az általános megelőzés követelményeivel. Ezért általában nem részesíthetők a felfüggesztés kedvezményében a társadalomra fokozottabb veszélyességű szándékos bűncselekményeknek, valamint a szocialista erkölcs szerint különösen elítélendő bűncselekményeknek az elkövetői. A II. r. terhelt italtól befolyásolt állapotban jogszerűen eljáró rendőr intézkedésével szembeni durva fellépésre buzdította a fiát, akiről tudta, hogy ittas állapotban erőszakos bűncselekmények elkövetésére hajlamos. Ezen túlmenően az erős fizikumú fia mellett maga is támadólag lépett fel a rendőrrel, valamint az annak támogatására kelt személlyel szemben. Az adott esetben csak mások beavatkozásával lehetett megfékezni a terhelteket erőszakos, durva magatartásuk továbbfolytatásában. A cselekmény a község központjában zajlott le, mintegy száz ember szemeláttára. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a cselekmény tárgyi oldalán jelentkező körülmények nem teszik lehetővé a szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztését. Az eljárás adataiból megállapítható, hogy a II. r. terhelt rossz példamutatására vezethető vissza, hogy fiúgyermekei a bűnözés vagy a züllés útjára léptek. A terhelt egyéniségétől sem idegen az erőszakos magatartás. Erre utal, hogy 1954-ben súlyos testi sértés miatt 1 év és 6 hónapi szabadságvesztésre, 1970-ben pedig könnyű testi sértés miatt 1500 forint pénzbüntetésre volt elítélve, mely elítélések — a jelenlegihez hasonló erőszakos jellegük folytán — a Btk. 78. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel, mint a terhelt terhére jelentkező bűnösségi körülmények értékelendők. A terhelt korábban rendőri felügyelet alatt is állott, mely szintén a személyében rejlő társadalomra veszélyességre utal. A mértéktelen alkoholfogyasztáshoz szokott terhelt jelen cselekménye összefüggésbe hozható korábbi életvitelével. Mindezekre tekintettel az alanyi oldalon jelentkező körülmények sem adnak törvényi alapot a Btk. 70. §-ának (1) bekezdésében foglalt felfüggesztésben részesítésre. (Legf. Bír. B. törv. I. 54/1975. sz.) (350/1975.) 68