Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

tartásukat. Ezért tevékenységüket a századügyeletes jelentette az ügyeletes tisztnek, aki intézkedett az előállításukra. Ennek során az L r. vádlott sértő megjegyzéseket tett az ügyeletes tisztre. Amikor a vádlottakat ilyen körülmények mellett a hálókörletből kísérték ki, az I. és a II. r. vádlott el akart szaladni. Ezt az őket kísérő két honvéd megakadályozta, akiket vádlottak megrúgtak, majd ököllel megütöttek. Ezek után a vádlottakat a fogdába kísérték, ahol az I. r. és a II. r. vádlottat egy cellában kívánták elhelyezni. Eközben az I. r. vádlott az egyik kísérő honvédet ismét megütötte. Később a két vádlottat egy másik cellába helyezték át, melynek során az I. r. vádlott ismét támadni akart, a II. r. vádlott pedig a fogdában az őket kísérő másik honvédet ütötte meg. Nem tévedett a katonai bíróság a vádlottak büntetésének a kiszabásánál; a bűnösségi körülményeket helyesen és hiánytalanul felsorolta és azokat megfelelően figyelembe is vette, amikor a vádlottak eddigi pozitív életvezetését értékelve, a szabadságvesztéseket a törvény különös részében írt büntetési tétel alsó határa alatt szabta ki a Btk. 68. §-ának alkalmazásával. E körben utalt arra, hogy az I. r. vádlott a katonai szolgálatot kiválóan teljesítette, elnyerte a „Néphadsereg Kiváló Katonája" címet, továbbá hogy a jelentős igénybevételt kívánó beosztásban munkáját odaadással végezte. Nem tévedett az első fokú bíróság a II. r. vádlott bűnösségi körülményeinek értékelésénél sem. Kétségtelen, hogy e vádlott cselekvősége — az I. r. vádlottéhoz képest — szűkebb körben mozgott, de megállapítható az is, hogy a II. r. vádlottnak nem volt olyan kiemelkedő szolgálatteljesítése, amely az első fokú bíróság ítéletében meghatározottnál rövidebb tartamú szabadságvesztés kiszabását indokolta volna. A vádlottak javára jelentkező és helyesen értékelt körülmények mellett nem hagyható figyelmen kívül a cselekményük súlya és annak a katonai fegyelemre gyakorolt kedvezőtlen hatása sem. A vádlottak viszonylag hoszszú időn keresztül és a szolgálati közegek ismételt felszólítása ellenére folytatták rendbontó magatartásukat. Szembehelyezkedtek a megfékezésükre érkező őrökkel is és a tiszti rendfokozatban levő elöljárójukat sértegették. Cselekményük az alakulatnál szélesebb körben vált ismertté. Tevékenységük folytán kedvezőtlen hangulat alakult ki a kötelességét teljesítő századügyeletessel szemben is. Ilyen körülmények mellett a vádlottak cselekménye jelentős súlyú, következésképpen az alanyi oldalon mutatkozó kedvező tények ellenére sem látott a Legfelsőbb Bíróság alapot a büntetések csökkentésére, de a szabadságvesztéseknek próbaidőre való felfüggesztésére sem. Ezért az erre irányuló perorvoslatokat mint alaptalanokat elutasította. A katonai bíróság indokoltan alkalmazta a lefokozás mellékbüntetést is. (Legf. Bír. Katf. II. 187/1973. sz.) (310/1973.) 53. A maradandó testi fogyatékosságot okozó elkövető az eredményért akkor is felel, ha e vonatkozásban csak gondatlanság terheli. E körülményt enyhítő körülményként kell értékelni. Részletesen: Btk. 18. §-nál. 54. I. A többszörösen visszaeső, idegen járművet mástól jogtalan használat végett megszerző elkövetőre szigorú büntetést kell kiszabni. II. Közúti veszélyeztetés bűntettének elkövetőjével szemben a járművezetéstől eltiltás alkalmazása nem mellőzhető. Részletesen: Btk. 34. §-nál. 58