Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

5. a) A folytatólagosságot súlyosító körülményként kell figyelembe venni. Nyilvánvaló, ha az elkövető azonos akaratelhatározással több, esetleg nagyszámú cselekményt valósít meg, ez tárgyi, de egyben alanyi vonatkozásban is súlyosító körülmény. Minél nagyobb számú cselekmény olvad a folytatólagosság bírói egységébe, annál nyomatékosabban kell ezt eszerint értékelni. A folytatólagosság a bűnismétlés egyik alakja. Megállapítása mellett azonban nem értékelhető külön a cselekmények kitartó elkövetése. b) A bűnhalmazat akkor súlyosító, ha kettőnél több bűncselekményből tevődik össze. Nagyszámú bűncselekmény halmazata nyomatékos súlyosító körülmény. A bűnhalmazat mellőzése esetén az önálló megállapításra nem kerülő cselekmények elkövetése is súlyosítóként jelentkezik. 6. Az alkalomszerűség általában enyhítő. E tárgyi körülmény azonban nem értékelhető, ha az alkalom létrejöttét az elkövető tudatosan elősegítette, előidézése maga is jogellenes. A vagyon és a népgazdaság elleni bűncselekményeknél az ellenőrzés lazasága enyhítő körülményként általában nem értékelhető. Az említett bűncselekmények jelentős részét a vállalati és szövetkezeti gazdálkodás menetében észlelhető hiányos ellenőrzés kihasználásával követik el. Az ilyen elkövetési mód növeli e cselekmények társadalomra veszélyességét. 7. Fokozottabban kell érvényesülnie annak az iránymutatásnak, hogy a bűnösségi körülmények között súlyosító körülmény, ha az elkövető fosztogató cselekményével a társadalmi tulajdont károsította. Jogpolitikai követelmény az is, hogy a szorosan vett vesztegetési cselekménynek ugyan nem minősülő, de egyéb bűncselekmény korrupciós jellegű elkövetése ugyancsak súlyosítóként kerüljön értékelésre. 8. A bűncselekménnyel okozott kár megtérítése tárgyi enyhítő körülmény; a vagyoni jellegű sérelem kiküszöbölése nem hagyható figyelmen kívül a büntetés kiszabásánál. Ez egyben alanyi enyhítő körülmény is mint a jóvátételre törekvés bizonyítéka. Nemcsak a kár megtérítését, hanem a megtérülését is értékelni kell az elkövető javára. A vagyon elleni bűncselekménnyel okozott kár megtérülése a büntetés kiszabásánál abban az esetben is enyhítő körülmény, ha független az elkövető magatartásától. Ez egyaránt vonatkozik mind a társadalmi tulajdonban, mind a személyi tulajdonban bűncselekménnyel okozott kárra. A kár megtérülése természetesen kisebb nyomatékú, mint a kárnak az elkövető által önként megtérítése. Nem vehető viszont figyelembe a büntetés kiszabásánál az elkövetőnek az a nyomozati vagy tárgyalási nyilatkozata, mely szerint „a kár megtérítését vállalja", — ha annak ténylegesen nincs alapja. 9. Nem értékelhetők enyhítő körülményként a büntetőjogon kívüli törvényből folyó következmények. így sem a kártérítésre, a polgári jogi igény alapján a követelés megfizetésére irányuló, sem hasonló kötelezettségek enyhítő körülményként nem értékelhetők. Mindez a törvényből folyik, a büntetéskiszabásnál közömbös. Adott esetben legfeljebb gondatlan bűncselekményeknél vehető figyelembe az igen nagy összegű kártérítési kötelezettség. Ettől eltérő az az eset, amikor a bűncselekmény folytán az elkövetőt súlyos következmény érte — pl. a közlekedési baleset során ő maga vagy hoz54