Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

natkozhat, de nincs alap ennek folytán az esetleges jövőbeni jogellenes cselekmények büntetőjogi üldözésére, annál kevésbé, mivel annak a körülménynek, hogy valamely bűncselekmény — amely jogellenes állapot létesítésével valósul meg — állapotbűncselekmény, csupán az elévülés kezdő időpontját érintően van jelentősége. Egyébként is a Btk. 263. §-a (1) bekezdésének második fordulatában megfogalmazott cselekmény elkövetési magatartása, az „akadályozás" mindig konkrétan a jogos bemenetel tényleges lehetőségének a meggátolása szempontjából vizsgálandó, viszont önmagában a zárcsere az akadályozásnak csupán előfeltétele lehet, ám ettől függetlenül a zárat kicserélő személy a bármikori bemenetelt más módon is lehetővé teheti. A Btk. 29. §-ának (1) bekezdésében megjelölt határidő még folytatólagos elkövetés esetén sem teszi lehetővé, hogy az ítélethozatalig terjedő időpontig megvalósított cselekmény üldözhető legyen, csakis abban az esetben, ha újabb magánindítványt terjesztenek elő, amely a megelőző 30 nap alatt történt tényleges események büntetőjogi elbírálására nyújthat alapot. A magánvádló jogi képviselőjének vádkiterjesztő nyilatkozata egyébként azért is alaptalan, mert az a puszta bejelentés nélkülöz mindennemű tényállásbeli adatot — holott a vád tárgyát az abban előadott tények alkotják —, annál is inkább, mivel S. M. tanú szerint 1974 szeptemberében akartak — ismételten eredménytelenül — bejutni a lakásba és azt követően ott már többet nem jártak, viszont a magánvádló szerint 1974 novemberében a terhelt felesége őt a lakásba beengedte, bár kulcsa az ajtóhoz ekkor sem volt. A fentiekben kifejtettek szerint tehát kiemelkedő jelentősége van annak a körülménynek, hogy a feljelentésben írt cselekmény július 16. napján, avagy egy hónappal korábban történt-e, ugyanis ez utóbbi esetben a Be. 213. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a büntető eljárás megszüntetésének van helye. A másodfokú bíróság törvénysértéssel járt el, amikor nem észlelte az ítéletnek a fentiekben részlezett — megalapozatlanságot eredményező — hibáit, s azoknak a Be. 274. §-ának (1) bekezdése alapján történő kiküszöbölése iránt semmit nem tett, hanem a megalapozatlan ítéletet megváltoztatva csupán a pénzbüntetést mérsékelte. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése értelmében megállapította, hogy az eljárt első fokú bíróság ítélete megalapozatlan, míg a másodfokú bíróság határozata törvénysértő, ezért az utóbbi ítéletet hatályon kívül helyezte, s az ügyet új eljárás lefolytatására visszaküldte. (Legf. Bír. B. törv. V. 1171/1976. sz.) (135/1977.) 20. Ha a vádiratban leírt tényállás egy részét az ügyész — tévedésből — nem minősíti, az nem tekinthető a vádemelés mellőzésének. Részletesen: Be. 9. § (2) bekezdésénél. A büntethetőség elévülése 32. § 21. BK 535. sz. A folytatólagosan elkövetett bűncselekmény egyes részcselekményei büntethetőségének önálló elévülése kizárt. 25