Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

tett ugyan, de az adott körülmények között ennek a védő által jelzett jelentőséget tulajdonítani nem lehet. A Legfelsőbb Bíróság már korábban rámutatott (BH 6906.), hogy a katonai szolgálat teljesítésére való alkalmatlanság nyomatékos enyhítő körülményként csupán az olyan elkövetőknél vehető figyelembe, akiknek kizárólag katonai bűncselekményt képező magatartását a törvény a polgári életviszonyok között nem rendeli büntetni. Az olyan esetben azonban, amikor a vádlott által elkövetett bűncselekmény a katonai életviszonyok között eltérően minősül ugyan, de a polgári életben is büntetendő — miként a jelen esetben is —, a szolgálatra való alkalmatlanság nem értékelhető nyomatékos enyhítőként, hanem csak a katonai szolgálati viszonyból eredő súlyosabb minősítés következményei enyhíthetők. A vádlott által megvalósított és súlyában az önkényes eltávozás vétségét messze meghaladó erőszakos bűntett pedig olyan magatartás, amely a katonai életviszonyok folytán eltérően minősül ugyan, de az más bűncselekmény tényállását is kimeríti. Ez okból tehát a vádlott békében katonai szolgálatra való alkalmatlansága nem szolgálhat alapul a szabadságvesztés mérséklésére. A helyes mértékben meghatározott büntetés csökkentése nem lehetséges azon az alapon sem, hogy a vádlott a megállapított tényállás szerint amorális pszichopata. A Legfelsőbb Bíróság a pszichopátia büntetőjogi értékelésével kapcsolatos állásfoglalásában (BK 506.) éppen arra mutatott rá, hogy a pszichopátia általában enyhítő körülményként nem értékelhető. Annak ilyen jelentőséget csak akkor lehet tulajdonítani, ha oly mértékű, amely a büntetőjogi beszámítási képességet befolyásolja. A jelen esetben a vádlottnál a szakértői véleményből is kitűnően ez nem állapítható meg. így a szabadságvesztés mérséklésére — a védői érveléssel szemben —- ezzel az indokkal sem kerülhetett sor. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezéssel nem értett egyet, hanem az első fokú ítéletben helyes mértékben meghatározott fő- és mellékbüntetést változatlanul emelte jogerőre. (Legf. Bír. Katf. III. 228/1975. sz.) (440/1975.) A magánindítvány hiánya 27. § 18. Ha az erőszakos nemi közösülés bűntette miatt nem terjesztettek elő magánindítványt, ugyanazt a cselekményt nem lehet garázdaság bűntetteként értékelni és abban a vádlott bűnösségét megállapítani. A katonai ügyészség vádat emelt a honvéd vádlott ellen garázdaság bűntettének elkövetése miatt. A vád tárgyává tett tényállás szerint a honvéd vádlottat augusztus 5-én több katonatársával az alakulat közelében levő gyakorlótérre küldték különböző karbantartási munkák elvégzése végett. A vádlott azonban 10.30 óra tájban — egy társával együtt — elhagyta a kijelölt területet, s a közeli strand melletti vendéglőben nagy mennyiségű szeszes italt fogyasztott. Innen 13 óra tájban ittasan indultak vissza a laktanya felé, útközben találkoztak a strandra igyekvő 50 éves B. Máriával az egyik földúton. A vádlott tegező hangnemben szólította meg B. Máriát, beszélgetni kezdett vele, míg társa tovább haladva visszatért a laktanyába. 21