Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

vénytelen eszközt a beismerő vallomás kicsikarása érdekében, így a halmazat megállapítása helyes volt. A magatartást a Btk. 145. §-a szerinti vétségnek sem lehetett értékelni, mert e bűncselekmény csak akkor lenne megállapítható, ha a vádlott a bántalmazást nem valamilyen súlyosabb büntetőjogi megítélés alá eső eredmény létrehozásának eszközeként alkalmazta volna. A vádlott azonban beismerő vallomás kicsikarása érdekében bántalmazta, illetve fenyegette bántalmazással a sértetteket, amelynek során egyébként a törvénytelen fogvatartás bűntettét is kimerítette. (Legf. Bír. Katf. III. 383/1976. sz.) 132. Ha a vádiratban leírt tényállás egy részét az ügyész nem minősíti, ez nem tekinthető a vádemelés mellőzésének. Részletesen: Be. 9. §-nál. Törvénytelen fogvatartás 147. § 133. Nem lehet személyi szabadságtól megfosztásnak tekinteni azt, ha a rendőr csak a figyelmeztetés, a helyszíni bírságolás vagy az igazoltatás idejére tartóztatja fel szabad mozgásában az állampolgárt, még akkor sem, ha a rendőri intézkedés jogellenesnek minősül. A katonai bíróság a rendőr őrmester I. r. vádlott bűnösségét törvénytelen fogvatartás bűntettében állapította meg. A tényállás szerint az ügy három rendőr tiszthelyettes vádlottja gépkocsizó járőrszolgálatot teljesített. Eközben az éjféli misét garázda módon megzavaró személyekkel szembeni intézkedésre kérték fel őket. A helyszínre érkezésükkör rendzavarás már nem volt, azonban a templom előtt nagyobb tömeg tartózkodott. A rendőr őrmester I. r. vádlott a tömegben egy „hej Frici" szavakat kiáltozó fiatalember sértettet bántalmazással fenyegetve csendre intett, aki azonban nem ismerve fel, hogy rendőr figyelmeztette, „szeretném látni" kifejezéssel válaszolt. A rendőr őrmester I. r. vádlott a sértettet egy esetben arcul ütötte, majd a II. r. vádlott-társával a rendőrségi gépkocsihoz kísérte és abba beültette. A járőr parancsnoka, a III. r. vádlott ezután igazoltatta a sértettet, majd mintegy 70 méteres út megtétele után elengedték. Tény, hogy az adott helyen és időben garázda módon megzavarták az egyházi szertartást. Ezért ment a rendőrjárőr a helyszínre, ekkorra azonban a garázdálkodók már felhagytak a cselekményükkel. Személyük kilétének megállapítása viszont a járőr feladata volt. A rendőr őrmester I. r. vádlott a helyszínen észlelte, hogy a sértett oda nem illő módon kiáltozik a templom előtt éjféli misét hallgató tömegben. Emiatt figyelmeztette azt, majd amikor a sértett visszaszólt, megütötte és a gépkocsihoz kísérte további intézkedés céljából. Az adott körülmények között nem lett volna helyes a rendőri intézkedést a vallási gyülekezetben folytatni, hiszen ez zavarta volna a szertartást, s esetleg más jellegű csoportosulást is eredményezhetett volna. A személy kilétének megállapítása, a sértett igazolása így legcélszerűbben a rendőrségi gépkocsiban történhetett meg. Ezt pedig már a III. r. vádlott, a járőrparancsnok végezte. A sértett magatartása alkalmas volt a szertartás rendjének megzavará125