Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

b) pontjában írt bűntettet az a hadköteles valósítja meg, aki a bevonulás esedékességének lejártával, arra illetékes személyek előtt tagadja meg a katonai szolgálati kötelezettségének teljesítését. Ebből eredően nem követi el a bűntettet az a hadköteles, aki nem az arra illetékesek jelenlétében, avagy az esedékesség időpontjának lejárta előtt tesz ugyan arra utaló kijelentéseket, hogy nem kíván eleget tenni kötelezettségének, a számára kijelölt időben és helyen a szolgálat teljesítése végett azonban pontosan megjelenik. Az említett rendelkezés ugyanis a hadkiegészítésnek a jogszabályokban megállapított rendjét, s azon keresztül a fegyveres erők hadrafoghatóságához szükséges személyállomány rendelkezésre állását kívánja biztosítani. E szempontból pedig csak annak az elkövetőnek a magatartása veszélyezteti a hadrafoghatóságot, aki a kellő időben és helyen nem áll elöljáróinak rendelkezésére, tekintet nélkül arra, hogy előzően egyetértett-e bevonulási kötelezettségével vagy sem. Az előzően tett kijelentés ugyanis legfeljebb a szándék kinyilvánításaként értékelhető, ami pedig önmagában nem büntethető. A jelen ügyben az állapítható meg, hogy bár a vádlott megtagadta a behívóparancs tértivevényének aláírását, sőt a behívás foganatosítása érdekében eljáró hivatalos személyek, tehát arra illetékesek előtt nyilvánította ki a katonai szolgálati kötelezettségének megtagadására irányuló szándékát, a büntethetőség másik előfeltétele azonban nem teljesült. A vádlott ugyanis a számára kijelölt gyülekezőhelyen, a tanácsháza előtt még időben megjelent ahhoz, hogy a többi bevonulóval együtt a laktanyába beszállíthassák, következésképp az esedékesség lejártakor nem tagadta meg a szolgálati kötelezettség teljesítését. Igaz, hogy ittassága miatt járművezetőként nem lehetett beosztani, a rendelkezésre álló adatok szerint azonban az italozáskor a vádlott még nem tudhatta, hogy a nap folyamán szolgálattételre be kell vonulnia, s így nem állapítható meg, hogy abból a célból ittasodott volna le, hogy a szolgálati kötelezettségének teljesítése alól ekként kivonja magát. Egyébként is az a körülmény, hogy jelentkezését követően ittassága miatt az alakulat fogdájában helyezték el, arra utal, hogy állományba vétele megtörtént, tehát az arra illetékes alakulat őt olyanként kezelte, mint aki a behívóparancsnak eleget tett. Minderre figyelemmel a vádlott bűnösségét a katonai szolgálati kötelezettség teljesítése megtagadásának bűntettében nem lehet megállapítani. (Legf. Bír. Katf. III. 187/1976. sz.) (387/1976.) 107. A büntető eljárás során kirendelt igazságügyi szakértő e tevékenysége körében hivatalos személy. Az első fokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője fellebbezett a bizonyítási indítvány elutasítása, valamint a bűnösség megállapítása miatt, felmentésért, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése végett. A fellebbezések alaptalanok. Az első fokú bíróság helytálló indokokkal utasította el a védőnek azt a bizonyítási indítványát, hogy a bíróság hallgassa ki tanúként azt a két személyt, akiknek a vádlott a rendőrségi kihallgatása után nyomban mondotta, hogy a szakértői költségekkel kapcsolatban miként járt el. Figyelemmel ugyanis a közvetett, a vádlottól szerzett értesülésre, a tanúktól nem várható oly vallomás, mely az edigitől eltérő, s a vádlottnak a nyomozati eljárás során tett beismerő vallomására is alapított tényállástól eltérő tényállás megállapítását eredményezhetné. 105