Mátyás Miklós (szerk.): Katonai büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok. 1973. január-1978. október (Budapest, 1979)

zően nem alkalmas az általános megelőzés szempontjainak a szolgálatára, így a törvény célkitűzéseinek sem felel meg. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa meg­állapította, hogy a másodfokú bíróság ítélete a szabadságvesztést megálla­pító részében törvénysértő. Ezért a terheltet a Btk. 68. §-a alkalmazásának a mellőzésével 2 évi szabadságvesztésre ítélte, amelyet a Btk. 38/D. §-a alapján fogházban rendelt végrehajtani. Alaposnak találta az Elnökségi Tanács a lefokozás mellőzése miatt beje­lentett törvényességi óvást is. A cselekmény súlyának, valamint az elköve­tés körülményeinek vizsgálata után arra az álláspontra jutott: a terhelt le­fokozása nem mellőzhető annak ellenére sem, hogy a szolgálatban átlagon felüli, jó eredményeket ért el, azt kiválóan teljesítette. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának 448. számú állásfoglalásá­ban kifejtettek szerint a hivatásos állományú katonákkal szemben kivétele­sen az esetben is mellőzhető a lefokozás, ha a bíróság a Btk. 108. §-ának al­kalmazása nélkül szab ki szabadságvesztést. Ekként abból a körülményből, hogy a terhelttel szemben oly mértékű szabadságvesztés került kiszabásra, amely már katonai fogdában nem hajtható végre, nem következik, hogy a lefokozását ki kellene mondani. A rendfokozat viselésére azonban — a kol­légiumi állásfoglalásban írtak szerint is — általában méltatlan az a hivatá­sos katona, akivel szemben olyan letöltendő szabadságvesztés kerül alkal­mazásra, amelynek végrehajtását nem katonai fogdában rendelték el. Gon­datlan bűncselekmény esetében — kivételesen — az elkövetés körülményei arra utalhatnak viszont, hogy a terhelt a Btk. 108. §-ának nem alkalmazása esetén sem válik méltatlanná a rendfokozat viselésére. Ehhez képest annak eldöntésénél, hogy a gondatlan bűncselekményeket — így a gondatlan közlekedési bűncselekményt — megvalósító hivatásos katonánál a Btk. 108. §-ának mellőzésével kiszabott szabadságvesztésnél a Btk. 110. §-a alkalmazásra kerüljön-e, gondosan, körültekintően kell vizs­gálni az elkövetés körülményeit. Ennek körében szem előtt kell tartani, milyen mérvű volt a gondatlanság foka, milyen volt a KRESZ szabályszegés jellege. Szeszes italtól befolyásolt állapotban való vezetéssel, avagy egyébként szegte-e meg az elkövető a köz­úti közlekedés szabályait, továbbá, hogy e szabályok durva megsértése meg­állapítható-e. Vizsgálni kell a cselekményének a bekövetkezett eredmény­ben megnyilvánuló tárgyi súlyát. Nem hagyható figyelmen kívül a főbün­tetésként alkalmazott szabadságvesztés tartama sem. A hosszabb tartamú, nem katonai fogdában végrehajtásra kerülő szabadságvesztés alkalmazásá­nak szükségességéből ugyanis általában önmagában is következik, hogy a hivatásos állományú katonai személy a rendfokozat viselésére nem méltó. Ehhez képest az olyan kiemelkedő tárgyi súlyú gondatlan közlekedési bűncselekménynél, ahol a közúti közlekedés szabályainak durva megsértése valósul meg és ebből következően hosszabb tartamú szabadságvesztés kerül kiszabásra, általában megállapítható, hogy a terhelt a cselekményével oly mértékben sértette a rendfokozat tekintélyét, hogy annak további viselésé­re nem méltó. Természetesen az adott ügy összes körülményei gondos mér­legelésével a bíróság esetleg ilyenkor is juthat arra az álláspontra, hogy a lefokozás kimondását mellőzi. Ezt a fentebb írt körülmények vizsgálata után a terhelt hivatásos szolgálatban szerzett érdemei, az ott eltöltött hosszú idő, annak mindvégig példás ellátása, továbbá az elkövető közlekedésben tanú­98

Next

/
Oldalképek
Tartalom