Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 2. kötet (Budapest, 2001)

528 1978. ÉVI IV. TÖRVÉNY A BÜNTKTÖ TÖRVÉNYKÖNYVRŐL 11. Ha a terhelt a közfeladatot ellátó személy elleni erőszakot úgy valósítja meg, hogy könnyű testi sértést is okoz, ez utóbbi cselekmény tekintetében nincs helye magánvádas eljárás külön lefolytatásának és ennek keretében a feljelentés visszavonása miatti eljárás megszüntetésének. (BH 1990/4-133.) 12. A polgári őr akkor tekinthető közfeladatot ellátó személynek és részesíthető fokozott büntetőjogi védelemben, ha az általa ellátott feladat a közérdeket szolgálja. Az őrzött értékek tulajdoni formájának nincs jelentősége. (BH 1993/11-656.) 13. A szolgálatban levő rendőr kérésére a helyszínt biztosító személy elleni erőszakos magatartás nem a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettét, hanem a hivatalos személy támogatója elleni erőszak bűntettét valósítja meg. (BH 1996/3-135.) Hivatalos személy támogatója elleni erőszak 231. § 1. A hivatalos személy és annak támogatója ellen ugyanazon intézkedés során alkalmazott erőszak egységet alkot. (BH 1986/1-2.) 2. A hivatalos személy és annak támogatója elleni erőszakot is megvalósító elkövető cselekményei nem alkotnak bűnhalmazatot. (BH 1987/5-184.) VI. CÍM Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények Hamis vád 233-236. § 1. A vád hamisságának a hatóság előtt történt feltárása esetén a büntetéskiszabás mellőzése nem indokolt, ha az elkövetőt erre az a felismerés indítja, hogy a vádoló nyilatkozatának hamis volta a hatóság előtt is nyilvánvalóvá vált. A terhelt szeszes italtól erősen befolyásolt állapotban a lakása felé kerékpározott. Ittassága miatt leesett a kerékpárról és több, nyolc napon belül gyógyuló, vérző sérülést szenvedett. A lakására hazaérkezve sérüléseire vonatkozóan a felesége előtt valótlanul azt állította, hogy útközben a haragosa - F. L. - a gépkocsijával elütötte, majd cserbenhagyta. Mindezekről a felesége értesítette a rendőrt, aki ezt jelentette a rendőr-főkapitányság közlekedési osztályának, ahonnan még az éjszaka folyamán helyszínelést végeztek. Felkeresték F. L.-t, és minthogy ütközési nyomot nem találtak, a terhelt másnap a rendőrségen beismerte, hogy a kerékpárról leesve szenvedte el a sérüléseit. A bíróság megállapította, hogy a terhelt elkövette a Btk. 233. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző hamis vád bűntettét, de a Btk. 236. §-a (2) bekezdésének II. fordulatában foglaltakra tekintettel a Be. 213. í?-a (1) bekezdésének b) pontja alapján az eljárást megszüntette és a Btk. 71. §-ának (1) bekezdése alapján megrovást alkalmazott. Ez utóbbi rendelkezés miatt emelt törvényességi óvás alapján hozott határozatában a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a törvény csak különös méltánylást érdemlő esetben teszi lehetővé a vád hamisságának feltárása esetén a büntetés mellőzését. A terhelt a hatóság előtt többször is megismételte a hamisan vádoló nyilatkozatát, melyet csak annak hatására vont vissza, hogy már a helyszínelés megállapításai alapján nyilvánvalóvá vált előtte: az állítása tarthatatlan és ezt a nyomozást lefolytató hatósági közegek is tudják. Ezért a hamis vád büntette tekintetében a terhelt bűnösségét megállapította és vele szemben szabadságvesztést szabott ki. amelynek végrehajtását felfüggesztette. (BH 1980/1-8.)