Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 2. kötet (Budapest, 2001)

526 1978. ÉVI IV. TÖRVÉNY A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYVRŐL 17. A hivatalos személy elleni erőszak büntette is megvalósul, ha a gépjármüvet ittasan vezető terhelt a közúti közlekedésre vonatkozó alapvető rendelkezéseket durván sértő, erőszakos járművezetői magatartással és a veszélyhelyzetek szándékos előidézésével akadályozza illetőleg kényszeríti intézkedésre a vele szemben jogszerűen fellépő rendőröket. (BH 1992/8-515.) 18. Nem a hivatalos személynek jogszerű intézkedésében erőszakkal való akadályozással elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettét, hanem a hivatalos személy akadályozásának a szabálysértését valósítja meg az elkövetőnek az a cselekménye, hogy a vele szemben intézkedő rendőr fogságából a karját erőszakkal kirántja. (BH 1992/10-625.) 19. A közúti veszélyeztetés bűntette és a hivatalos személy elleni erőszak büntette halmazatban megállapításának van helye, ha a gépjárművel haladó terhelt az őt megállásra felszólító rendőr utasítását figyelmen kívül hagyva a járművel úgy hajt felé, hogy a rendőr az elütést csak az árokba ugrásával tudja elhárítani. (BH 1993/10-590.) 20. Az a körülmény, hogy a bűncselekmény alapos gyanúja esetén a rendőrök a házkutatást alakszerű határozat hiányában foganatosították, magát az intézkedést nem teszi jogszerűtlenné, ezért az intézkedő rendőröknek erőszakkal vagy fenyegetéssel való akadályozása megvalósítja a hivatalos személy elleni erőszak bűntettét. (BH 1995/3-140.) 21. A hivatalos személy elleni erőszak bűntette a hivatalos személy intézkedésre kényszerítésével akkor valósul meg, ha a hivatalos személy az erőszak vagy a fenyegetés hatására arra kényszerül, hogy a tényleges intézkedést nem a saját, hanem az elkövető akarat-elhatározásának megfelelően tegye meg. Az „intézkedésre kényszerítés" az elsőfokú bíróság okfejtése szerint azáltal valósult meg, hogy a korábban eljáró rendőrök - mivel az intézkedésük sikertelen maradt - további rendőri erőket vettek igénybe. Ez az álláspont téves. A hivatalos személy elleni erőszak szóban levő változata akkor állapítható meg, ha a hivatalos személy arra kényszerül, hogy nem a saját, hanem az elkövető akaratának megfelelő magatartást fejt ki, és ezért valójában nem jogszerű, bár alakilag esetleg kifogástalan intézkedést alkalmaz. Ilyen esetekben az intézkedésre valójában nincs is szükség, a hivatalos személy a kényszer, illetve a fenyegetés hatására a jogszerű passzivitását adja fel. Ebből következik, hogy az engedelmesség megtagadása, illetve a hivatalos személlyel szemben kifejtett ellenállás nem tekinthető olyan magatartásnak, amely az „intézkedésre kényszerítés" fogalmi körébe esik. Bár a hivatalos személy esetleg ezek hatására intézkedik. (BH 1995/6-330.) 22. A házkutatásra irányuló rendőri intézkedés meghiúsítása végett a ház kerítésének és vas kapujának az élet kioltására alkalmas módon elektromos feszültség alá helyezése: az aljas indokból, hivatalos személy ellen és több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletének minősül. (BH 1995/7-385.) 23. A hivatalos személyt nemcsak a szó szoros értelmében vett közhatalmi tevékenységének a kifejtése során illeti meg a fokozott büntetőjogi védelem, hanem általában a szolgálata (munkaideje) alatt, amikor felkészül, illetve készenlétben áll az esetleges intézkedésre, és az ellene irányuló - erőszakkal vagy fenyegetéssel történő ráhatás akadályozza a tervezett vagy szükségessé váló intézkedés megtételét. (BH 1995/11-620.) "