Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

86 BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTKTŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK szervek szigorú belső rendjéből következően fokozott felelősséget rónak tagjaikra. Ebből az is következik, hogy vannak olyan magatartások, amelyek csak katonai életviszonyok között valósítanak meg bűncselekményt. Ezért indokolt, hogy a katonai fogdában büntetésüket töltő, arra érdemes elítéltek a büntetésük kitöltésével adott esetben mentesüljenek a hátrányos következmények alól. A Btk. 136. §-ának (1) bekezdése az előzetes mentesítés feltételeként az arra való érdemesség külön említése nélkül - csupán a szabadságvesztés katonai fogdában történő végrehajtásának elrendelését szabja meg. Ez a rendelkezés azonban csak a törvény előzetes mentesítésre vonatkozó egyéb előírásaival összhangban alkalmazható helyesen. Az ellenkező álláspont ugyanis azt eredményezné, hogy a mentesítés megadására széles körben szinte minden olyan esetben sor kerülne, amikor a büntetést katonai fogdában foganatosítják, s ezáltal a büntetésüket itt letöltött elítéltek a többihez képest indokolatlan előnyben részesülnének. Ezért az előzetes bírósági mentesítés megadásánál akkor is vizsgálandó, hogy az elítélt a mentesítésre érdemes-e [Btk. 104. § (1) bek.], ha a büntetést katonai büntetés-végrehajtási intézetben fogja letölteni. Az érdemesség eldöntésénél jelentősége van az elkövetett bűncselekmény jellegének, súlyának, de nem hagyható figyelmen kívül az elítélt személyisége, életvitele és azt megelőzően tanúsított magatartása sem. A bűncselekmény jellegét elsősorban abból a szempontból kell figyelembe venni, hogy a magatartás katonai büncselekmény-e avagy sem. A katonai bűncselekményeket elkövető - közülük is elsősorban a katonai vétséget megvalósító - sorkatonák javára a Btk. 136. §-ának (1) bekezdése szélesebb körben alkalmazható. Általában kizárt azonban az előzetes bírósági mentesítés a súlyosabb megítélés alá eső szolgálati bűncselekményeket (mint pl. szökés bűntette, szolgálat alóli kibúvás bűntette, a szolgálat megtagadásának bűntette), továbbá a függelemsértések közül a zendülés bűntettét megvalósító elítéltek esetében. A köztörvényi bűncselekményt elkövető sorkatonáknak az előzetes bírósági mentesítésre érdemessége - az egyéb feltételek mellett is - általában akkor állapítható meg, ha a bűnös magatartás a katonai szolgálattal összefüggésben volt; ha azonban a köztörvényi bűncselekményt nem a szolgálattal összefüggésben követték el, csak kivételesen mentesíthetők. A büntetés mértéke önmagában az érdemességre nem hat ki. Jelentősége van továbbá az elkövető személyéhez kapcsolódó körülményeknek is. így indokolt különbséget tenni aszerint, hogy az elítélt első ízben került-e bírói felelősségre vonásra, avagy sem. Az ismételt bűnelkövető előzetes bírósági mentesítésben részesítése csak kivételesen és akkor lehet indokolt, ha a korábbi büntetés csekély súlyú vagy enyhébb megítélésű gondatlan bűncselekmény miatt történt. A katonai szolgálatban tanúsított odaadó, fegyelmezett magatartás az érdemességet alátámasztó tény, ugyanígy a katonai szolgálatot megelőző pozitív életvitel is. Ezzel szemben a szolgálati rendet és fegyelmet ismételten és súlyosan sértő magatartás az érdemesség ellen szól. Ez utóbbi magatartásokon a lefolytatott fegyelmi eljárásokban elbírált cselekményeket kell érteni. Az eljáró bíróságok csak e körülmények gondos mérlegelésével juthatnak arra a következtetésre, hogy a büntetésüket katonai fogdában letöltő elítéltek közül kik érdemesek az előzetes bírósági mentesítésre. Amennyiben hivatásos és vagy a szerződéses katonával szemben szándékos bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtását rendeli el a bíróság katonai fogdában, úgy az előzetes mentesítés alkalmazása mellőzhetetlen. Ennek elmaradása ugyanis az utóbbi állományú elítélteknél a szolgálati viszony megszüntetését eredményezné. Ez a megállapítás szükségszerűen következik abból, hogy a hivatásos vagy a szerződéses katonák tekintetében a szabadságvesztés katonai fogdában történő elrendelésével a bíróság a vádlott szolgálatban megtarthatósága mellett döntött. A szolgálatban megtarthatóság a hivatásos vagy a szerződéses állományú katonáknál csak akkor valósulhat meg, ha büntetlen előéletűek, azaz a büntetés kiállásával a hátrányokat továbbiakban nem viselik. Az ellenkező következtetés arra vezetne, hogy a szolgálatban megtarthatóságra vonatkozó bírói döntés - a hivatásos és szerződéses katonák tekintetében - nem érvényesülhetne, és a szabadságvesztést sem lehetne katonai büntetés-végrehajtási intézetben (fogdában) végrehajtani. A hivatásos vagy a szerződéses állományú katonával szemben ezért a szándékos bűncselekmény miatt kiszabott büntetés katonai fogdában történő elrendelése szükségszerűen csak akkor következhet be, ha a szolgálatban megtarthatóságra is figyelemmel a bíróság a vádlottat az előzetes mentesítésben részesítésre is érdemesnek találja. A nevezettek tekintetében a szolgálatban megtarthatóság és az előzetes mentesítésben részesítésre érdemesség valójában azonos feltételek megállapíthatóságát kívánja meg.