Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSEOGLALÁSOK 69 Mindazokban az esetekben tehát, amikor pl. a gépkocsivezető a kezelésére bízott gépjárművet a reá vonatkozó rendelkezések megszegésével magáncélra veszi igénybe, ez a vagyonkezelési megbízatással járó kötelesség olyan szándékos megszegése, amely a megbízó érdekkörében vagyoni hátrányt eredményezhet, és ezáltal a Btk. 319. §-ának (I) bekezdésében foglalt hűtlen kezelés valósulhat meg. A törvénynek ez a szabályozása teszi lehetővé a szóban forgó cselekményekkel kapcsolatosan a vagyoni hátrány összegéhez igazodó differenciált felelősségre vonást. BK97. Azokban az esetekben, amikor a Btk. vagy a Be. a jogkövetkezményeket a törvényben meghatározott büntetéshez fűzi, ezen a Btk. Különös Részben megállapított büntetési tételt kell érteni. A büntető rendelkezések több vonatkozásban jelentőséget tulajdonítanak a törvényi büntetési tételnek. A büntető anyagi jogi rendelkezések körében ennek megfelelően: - a Btk. 11. §-ának (2) bekezdése a bűntetteket és vétségeket a két évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetési tétel alapján határolja el; - a Btk. 33. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a büntethetőség elévül a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább három év elteltével; - a Btk. 88. §-a értelmében a főbüntetés helyett alkalmazott mellékbüntetés kiszabásának feltétele, hogy a bűncselekmény büntetési tétele három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb. A büntető eljárásjogi szabályok alkalmazásánál: - a Be. 47. §-ának a) pontja akként rendelkezik, hogy kötelező a védő részvétele a büntetőeljárásban, ha a bűncselekményre a törvény ötévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést állapít meg; - a Be. 90. §-ának (1) bekezdése szerint a vétségi eljárás szabályait kell alkalmazni vétség [Btk. 11. § (2) bek.] miatt folytatott eljárásban, kivéve, ha a bűncselekményre a törvény ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel; - a Be. 346. §-a értelmében a bíróság, illetőleg katonai bíróság hatáskörében tartozó olyan bűncselekmény miatt, amelyre a törvény nyolcévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel, a terhelt bíróság elé állítható. Annak a garanciális követelménynek, hogy a Btk. egyes rendelkezéseinek alkalmazására, illetőleg a Be.-ben meghatározott egyes eljárásokra csak meghatározott súlyú bűncselekmények esetén kerüljön sor, az a jogértelmezés tesz eleget, amely a Btk. Különös Részében meghatározott törvényi büntetési tételekből indul ki. A bűncselekmények súlyát, absztrakt társadalomra veszélyességét ugyanis a Btk. a Különös Részben megállapított büntetési tételekkel fejezte ki. A Btk. 97. §-ának a különös és többszörös visszaesőkre vonatkozó rendelkezései a büntetés kiszabása körében alkalmazandók, de nem vonatkoznak az előbbiekben felsorolt törvényhelyek alkalmazására. Ez összhangban áll azzal az egységes bírói gyakorlattal is, hogy bűnhalmazat esetén a kötelező védelem, valamint a bíróság elé állítás intézményének alkalmazása szempontjából nem a halmazati büntetés szabályai szerint felemelt büntetési tételt, hanem az egyes bűncselekményeknek a Különös Részben foglalt törvényi büntetési tételeit kell alapul venni. BK 101. A magánokirat-hamisítás folytatólagosan elkövetett, ha a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú - ugyanazon vagy több - magánokiratot ugyanazon jog\nszonyból származó jog vagy kötelezettség létezésének, megváltoztatásának vagy megszűnésének bizonyítására többször használják, és a folytatólagosság egyéb törvényi feltételei is fennállnak. A Btk. 12. §-a egyrészt a bűnhalmazat, másrészt a folytatólagos bűncselekmény fogalmát határozza meg. A folytatólagos bűncselekmény kizárja a bűnhalmazatot, és akkor állapítható meg, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt, egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközökben többször követ el. E rendelkezésnél fogva, ha a törvényi feltételek fennállanak, minden bűncselekménynél lehetséges a folytatólagos elkövetés megállapítása, kivéve a folytatólagosságnak fogalmilag kizárt, illetőleg egyes törvényi tényállások jellege folytán ide nem vonható eseteit.